Könyvek erdeje

Sem itthon, sem pedig külföldön nem kell már bemutatni az olvasóknak Szergej Lukjanyenko-t, az orosz science fiction és fantasy szerzőt, akinek többek között olyan könyveket köszönhetünk, mint az Őrség sorozat részei, az Ugrás duológia vagy éppen a Világok őreés az Őrök világa nagyszerű kettőse. Most pedig itt egy újabb, két részből álló sorozat első kötete és az író ismét megmutatta, hogy nem fogyott még ki az öletekből és a szórakoztatás, a mesemondás a vérében van.

Ebben a regényében sem rugaszkodik el nagyon a valóságtól, éppen csak a szükséges mértékben, csak egy picit, hogy az olvasó elfogadhatónak, mi több, elgondolkodtatónak érezze az elbeszélést. Mi lett volna, ha... Ezernyi lehetőség van, amit fel lehet használni egy történethez, de Lukjanyenko úgy döntött, hogy nem egy, hanem rögtön két helyen piszkálja meg a múltat, két lényeges pontot ragadott meg és forgatta ki sarkaiból az ismert világot, állította más irányba a történelem szekerének rúdját.

"Mindig így történik, ha a szerencse magától kerül a kezedbe. A siker gunyoros, szeszélyes madár – nem tarthatod magadnál. Már régen tudom, ha szerencsém volt valamiben, számíthatok a nyomában valami bajra."

Mert mi lett volna, ha a kisded Jézus nem éli túl Heródes betlehemi mészárlását, ezért az Úr kénytelen mostohafiául fogadni egy másik fiút és annak az Igét, azaz egy varázsszót adni, amivel csodákat tehet? A fiúból később hatalmas uralkodó válik, akit Üdvözítő néven ismer a világ és akinek a csodatévő isteni hatalommal felruházva sem sikerül elérnie a kitűzött célt, azaz az emberiség megváltását. Az Üdvözítő végső elkeseredésében eltünteti a világból a haditechnika és ipar fejlődéséhez nélkülözhetetlen vasércet, ezzel egy másik innovációs útvonalra kényszeríti az emberiséget. Eltelt közel 2000 év és a vas hiánya erősen rányomta a bélyegét a bolygó életére: a tudományos felfedezések még váratnak magukra, a tengereket vitorlások járják, az ég meghódítása is éppen csak megkezdődött, ezért a repülő szerkezetek képességei eléggé korlátozottak. Mindezek mellett viszont elterjedt az Igék használata, amellyel bármit el lehet rejteni egy másik, párhuzamos dimenzióban.

Főhősünket, Angolna Ilmart, a tolvajt kényszermunkára ítélték és több társával együtt a Gyászos-szigetekre szállítják. A foglyok között egy fiatal fiú is van, akiről Ilmar sejti, hogy nem az, akinek mutatja magát: a viselkedése nem jellemző a tolvajokra és egy Ige is van a birtokában. A sors úgy rendeli, hogy Marc és Ilmar együtt szöknek meg és ezzel egy olyan folyamatot indítanak el, amelyre egyikük sem számított, egy olyan kalandba kezdenek bele, amelyben a tét az életük, illetve még egy annál is jelentőségteljesebb dolog: a világ sorsa.

Merészségre vagy éppen vakmerőségre van szükség, hogy egy író olyan dolgokhoz nyúljon hozzá, mint a múlt kőbe vésett történelmi tényei vagy éppen egy vallás alapját képező eseménysorozat, illetve annak kiemelkedő alakjai.Örülök neki, hogy Lukjanyenko mégis megtette, mert sikerült a valóságot magában hordozó, de ugyanakkor mégis más törvényeknek, elveknek engedelmeskedő és mindezek tetejében még érdekes, szórakoztató történetet alkotnia. Nem árulok el vele nagy titkot, ha azt mondom, hogy élvezettel olvastam ezt a könyvet, elmerültem a világában és csak élveztem az oldalakon egymás után sorakozó eseményeket, vallási és egyéb témájú fejtegetéseket, amelyek aránya a számomra pont tökéletes elegyet alkotott.

"A tanács értékét nem a bonyolultsága, hanem a hasznossága adja."

Ilmar nagyon szerethető figura, igazán színes egyéniség és mivel az ő a történet mesélője, ezért nem kellett nélkülöznöm szarkasztikus humorát, vészhelyzetekben kifejezetten éles logikáját és helyenként esetlen, mosolygásra késztető tetteit. Marc, - aki tényleg nem az, akinek első körben mutatta magát - nem kevésbé izgalmas karakter, bár az ő személye egy időre kikerül az olvasó látóteréből és csak a regény végére áll össze jellemének bemutatása, de végig ő az események középpontja. A teljesség kedvéért meg kell említenem a kaland harmadik lényeges szereplőjét, Héléne grófnőt, vagyis az Éjszakai Boszorkányt, aki nem más, mint a legügyesebb női légjáróés akinek személyéhez rengeteg izgalmas, feledhetetlen jelenet, valamint egyéb szempontból különleges helyzet kapcsolódik.

"Mi ez az elnyomhatatlan törekvés, hogy tanácsot adjunk? Ez kiirthatatlan! Miért tudjuk mindig, hogy hogyan kell jobban csinálni azt, amihez nem értünk?"

Az Európát keresztben és hosszában átszelő utazás, valamint a kalandok mellett arra is fény derül, hogy miként is alakult ennek az alternatív világnak a sorsa, milyen változásokat idézett elő a vas hiánya. A legszembetűnőbb különbség az országok és a birodalmak határaiban, illetve az erőviszonyokban látszódik, valamint abban, hogy a ritkasága következményeként a kereskedelemre és az üzleti életre a vasközpontúság a jellemző - sőt még a divatot is a vas befolyásolja. Az Ige elterjedése és alkalmazása miatt a vallás fontos szerepet játszik a történetben, és mivel az Üdvözítő mellett a Nővér a másik lényeges vallási szereplő, ezért adott volt a megosztott, egymással szemben álló nézeteket és érdekeket képviselő csoportok összetűzése.

"Nem szeretek a múltba nézni. A jövőbe nem tudok. De a jelenben élek, és ez megvéd a bánattól."

Elhagyott vasércbánya Olaszországban.

Kalandos, a témája ellenére is könnyed, szórakoztató, olvasmányos és ebből következőleg korántsem olyan mélyen filozofikus és elvont regényt olvashattam, ahol - a szerző többi regényének szereplőjével ellentétben - a főhős inkább cselekszik, mint elmélkedik. Az anomáliára magyarázattal szolgálhat, hogy ez a történet 1998-ban, még az Őrség sorozatot megelőzően íródott. A magyar olvasók tehát hamarabb ismerhették meg a szerző kidolgozott és stílusában kiforrott regényeit, mint korábbi írásait, ezért sokaknak fel fognak tűnni az alapvető hibák és gyengébbnek fogják ítélni ezt a történetet, mint az eddigieket. Igen, tényleg vannak problémák a világfelépítéssel kapcsolatban - a fülszöveg lényegesen több információt hordoz az előzményekre vonatkozóan, mint maga a történet -, az egyes szereplők karaktere is nehezen áll össze, helyenként hihetetlennek tűnő jeleneteket tartalmaz, de attól még ez egy jól sikerült regény, amelynek az olvasását annyira élveztem, mint nem sok mást az utóbbi időben. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy duológiáról van szó, így a befejezetlenséget, a rengeteg nyitva maradt kérdést eleve borítékolni lehetés az egész történet akkor lesz majd igazán értékelhető, ha megismerjük az események és következmények másik felét is.

Akik a hamisítatlan Lukjanyenko történetet élménye miatt veszik kezükbe a regényt, azok bizony csalódni fognak és kidolgozatlannak fogják érezni a történet egyes részeit, akik viszont elvárások nélkül, csak a mű élvezete miatt ugranak fejest a sorok közé, nagyon jól fognak szórakozni a könnyed, cselekményes és szórakoztató írás olvasása közben. A megoldás: félre kell tenni minden előítéletet, minden előzetes elvárást és csak átélni az események sorát, amelynek a mélyén azért ott van az ismerős írói stílus - csak még rejtőzködik picit és kéreti magát.

A könyvvel kapcsolatos véleményem az ekultura.hu oldalon is olvasható.

Értékelés: 9/10 pont

Kiadó: Metropolis Media

Kiadás éve: 2013.

Terjedelem: 348 oldal
Borító ár: 2990,-
Eredeti cím: Holodnüje berega
Sorozat: A vas prófétája
Folytatás: biztosan lesz, de a címe még nem ismert

A szerző egyéb kötetei: Ugrás az űrbe, Ugrás az ismeretlenbe, Világok őre, Őrök világa, Éjszakai őrség, Nappali őrség, Alkonyi őrség, Utolsó őrség, Új őrség
Forrás: magánkönyvtár

Azt hiszem ez most egy teljesen rendhagyó bejegyzés lesz, mert nem kell majd hosszan olvasnotok a könyvről bepötyögött gondolataimat, aminek az a legnagyobb oka, hogy bár a történet az előzményekhez hasonlóan nagyon cselekményes, de nem ébresztett bennem kifejezetten mély gondolatokat, vagyis nem nagyon van mit kibontanom és elemeznem. Bár az is lehet, hogy a puffogásom mégis elég hosszadalmas lesz. :)

Figyelem, a bejegyzés az előzményekre vonatkozóan spoileres információkat tartalmaz!

A regény kezdeti eseményei szinte időmegszakítás nélkül kapcsolódnak az előző kötet befejező történéseihez, vagyis ott folytathatjuk a lorinokkal átélt kalandok sorát, ahol elbúcsúztunk tőlük. Így kerülhet arra sor, hogy Hatodik, Hetedik és Tizedik, valamint a Cépanja egy repülőn ülnek és indulnak Indiába, ahol vélhetően találkoznak majd Nyolcadikkal. Negyedik éppen az előző kötet végén elkövetett súlyos baklövésének következményeit piheni ki és teszi mindezt Kilencedik, valamint BK felügyelete mellett.

Ennyien vannak tehát a védőink és ez pontosan elég ahhoz, hogy különleges tinijeink újabb veszélyes kalandokba keveredjenek, amelyek olyan gyorsasággal követik egymást, hogy azt még felfogni is nehéz, átélni pedig teljességgel képtelenség. Nem is sikerül mindenkinek. Azt viszont nem árulom el, hogy ki lesz az, akitől végérvényesen el kell búcsúzni az olvasóknak. :)

A legnagyobb problémám a regénnyel az, amit már az előzőekben is leírtam, vagyis a cselekményt villám gyorsasággal követő újabb cselekmény, a pihenésre, de még egy szusszanásra sem esély adó akciófolyam, folyamatos a mindent kitöltő puskaropogás, robbanások sorozata, állandóak a hirtelen és véget nem érő támadások. Ez eddig rendben is volna, de kifejezetten zavar, hogy közben alig halad előre valamit a történet.

A legkedvesebb rész számomra ebben a regényben Nyolcadik bemutatkozása volt, mert abban láttam fantáziát és azt élvezet volt olvasni, annak volt mögöttes mondanivalója. Bár az is igaz, hogy a teleportálós részeket is nagyon bírtam és úgy egészében Nyolcadik stílusát és humorát.

Kilencedik számomra túl agresszív és laza srác volt, bár kétségtelen, hogy jól harcol. Hatodik személye nem igazán nyűgözött le ebben a kötetben és Hetedik is csak azért, mert a tálentuma fejlődött használat közben.

Az előző kötetben még élveztem a két nézőpontot az események megosztott tálalását, de nem számítottam arra, hogy a szerzők annyira kedvelik ezt a fajta elbeszélő módot, hogy az eddigiekre még rá is tesznek egy lapáttal. Pedig de... Ebben a részben ugyanis - ha jól emlékszem - Hatodik, Hetedik és Negyedik hangja szólal meg felváltva. Mindezzel nincs is baj egy darabig, de amikor egy fejezeten belül mindhárom nézőpont szerepet kap, akkor bizony igencsak nehezen követhetővé válnak az egyébként is gyors ütemű események.

Bevallom, hogy kissé idegesítettek a mindenhol jelen lévő és folyamatosan nagy tömegben felbukkanó mogadoriak, illetve az, hogy továbbra sem derült még ki, hogyan is bukkannak állandó jelleggel a lorinok nyomára. Az emberi butaság ékes példája az, ami ebben a részben szerepel. Nem hiszem el, hogy pár fegyverért eladja magát az egyik szuperhatalom egyik jelentős szervezete. Pfff...

A szerelmi szál vagy most már szálak alakulását inkább nem részletezném... leginkább csak a fejemet fogtam, amikor sorra kerültek a történetben olyan gyengén és sablonosan építették fel őket a szerzők. Ezen a téren a bölcsességük egyáltalán nem mutatkozott meg.

A kötet címének semmi, de semmi köze a cselekményhez, ugyanis még a legutolsó oldalon sem derül, hogy mi is kilencedik titka. Hacsak nem az, hogy most már biztos, nem ő lesz az a személy, akiből majd a bölcsek bölcse válik. Ha a szerzők másra gondoltak, akkor azt vagy nagyon elrejtették a szövegben vagy egyszerűen elfelejtkeztek róla a sok-sok csata és összecsapás közepette.

Egy szó, mint száz nem érzem úgy, hogy ez a sorozat és én egymásra találtunk volna. Alapvetően tetszik a lorinok története, de túl cselekményesnek és pont emiatt kevésbé kidolgozottnak, inkább vázlat - vagy forgatókönyv? - szerűnek érzem a regényt. Ugyanakkor azt sem hallgathatom el, hogy minden hibája és minden felsorolt negatívum ellenére is olvasmányos volt a történet. Végül is elolvastam, méghozzá elég gyorsan. :)

Hogy feladom-e? Nem. Van még egy jelenleg elérhető rész, amelyet el fogok olvasni, mert most már érdekel, hogy elérnek-e végre valamit a hőseink. Az olvasásra azonban nem most, hanem valamivel később fog sor kerülni. Egyelőre elegem volt a rohanásból...

Értékelés: 6/10

Kiadó: Cartaphilus Könyvkiadó

Kiadás éve: 2012.

Terjedelem: 288 oldal

A mű eredeti címe: The Rise of Nine

Fordító: Illés Róbert

Teljes ár: 2.990,-

Sorozat: Lorieni Krónikák

Előzmény: Negyedik, A hatok hatalma
Folytatás: Ötödik csapdája

Imádom a soklényes történeteket és a szerző sorozata pont azt adja a számomra, amit egyébként is nagy élvezettel olvasok, ha pont ahhoz van kedvem. Tudom, hogy mire számíthatok, ha a regényeit kézbe veszem, a stílusa magával ragad és beránt a világba, ahol a megszokott és kiszámítható dolgok mellett mindig találok valami egyedit, különlegeset és meglepőt. Persze ha az ellenkező nem képviselője olvassa pont ezt a bejegyzést, akkor biztos fogja és közben ingatja a fejét, de szerencsére nem vagyunk egyformák és női olvasóként nekem időnként igényem van a paranormális romantika műfajába tartozó könyvekre és ha igényem van rá, akkor általában élvezem is azt, amit olvasok. Most sem volt ez másként. :)

Ahogy már a bevezetőben is említettem, a szerző megteremtett egy lényektől hemzsegő világot és a sorozat minden egyes kötetében megismerteti az olvasóit egy páros érzelmeinek kialakulásával és elmélyülésével, közben pedig egyre színesedik a háttérvilágés sok-sok kalandban is része lehet az olvasónak.

Ebben a kötetben egy olyan lény kerül a középpontba, amelyet még a többi faj is mítosznak gondol: egy scarba, azaz egy vámpírvérrel fertőzött démon, amely magában hordozza mindkét faj jellegzetességeit, egyszerre szomjazik szilárd táplálékra és vérre. Malkom Slaine azonban nem egy egyszerű démon, az élet mostohán bánt vele, bizalmatlan mindenkivel és mindennel szemben, amikor pedig végre rálépne a siker és a megbecsülés felé vezető útra, hatalmasat bukik és olyan lény válik belőle, akit mindenki megvet és elítél. Malkom négyszáz éven keresztül magányosan élt, ellenállt az őt kínzó vérszomjnak, nem ivott élő testből. Mégis az életére akarnak törni.

A kötet másik főszereplője Carrow Graie, egy boszorkány, aki elrejti a bánatát, csak a bulizásnak él, egészen addig, amíg egy titkos szervezet, a Rend fogságba nem ejti és egy olyan küldetésre nem kényszeríti, amelyet magától soha nem vállalna el. Az a feladata, hogy a Rend számára becserkéssze és egy portálon keresztül a Földre hozzon egy különleges lényt, egy scarbát. A feladat szinte megoldhatatlan, de Carrow mindent elkövet a siker érdekében, hiszen ha megteszi, amit elvárnak tőle ő maga és az unokahúga is visszanyerheti a szabadságát.

A helyzet akkor válik igazán érdekessé, amikor a démonok világában a vámpírdémon, azaz a vémon összetalálkozik a boszorkánnyal és mind a démon, mind a vámpír oldala felismerni véli a lányban a sors által neki rendelt társát, azaz az aráját. A jelek egyértelműek: a szíve újra dobogni kezdett és a démonösztönei is félreérthetetlenül jeleztek. A találkozást követően csak két dolog érdekli: meg akarja szerezni magának a lányt és gondoskodni annak biztonságáról.

"A belénk rögzült félelmektől nehezen szabadulunk."

Ahogy a bejegyzés eddigi soraiból is kitűnik, ebben a részben nem éppen az akciók, hanem inkább az érzelmek fejlődésén lesz a hangsúly.Különösen érdekesnek tartom azokat a párokat, illetve a kapcsolatuk alakulását, ahol különböző fajok egyedei találnak egymásra, mert az eltérő kulturális háttér vagy inkább a faji és szokásbeli különbségek sok érdekes jelenetet generálnak és felejthetetlen percet okoznak. Jelen esetben a szereplőink halmozottan hátrányos helyzetbe kerültek, hiszen nem elég, hogy az egyikükben már eleve két faj keveredik, de még kommunikációs nehézségeik is támadtak, ugyanis nem beszélik egymás nyelvét. Ebből következőleg rengeteg maradandó, ugyanakkor megható pillanatban lehet része az olvasóknak.

"Azt beszélik, hogy a szerelem mindent legyőz. De azt is mondják, hogy van, amit a szerelmednek is képtelen vagy megbocsátani."

Tombolnak az érzelmek a könyvben, hiszen a múlt árnyéka és a jelen helyzet mindkét szereplőre nagy hatással van. Az egyiknek meg kell tanulnia bízni, amely hatalmas erőfeszítést igényel a részéről, közben a másik pedig tudja, hogy kénytelen lesz becsapni és a sárba tiporni az éppen csak kisarjadt bizalmat. Amikor pedig egy sérült lélek újabb sebet kap, annak nem lehet jó vége.

A kötet második felében több mozgalmas jelenet fokozza tovább a feszültséget. Kifejezetten megrázó néhány, a börtönben játszódó történés, ugyanakkor jót is tett a történetnek, hiszen egy kicsit kiszakadhattunk a kétszereplős cselekményből - ahhoz azért nem kell túlságosan nagy fantázia, hogy a legtöbb esetben merre kanyarodott az eseményszál - és végre más személyek is előtérbe kerültek.

Imádom, ahogy a szerző előkészíti a következő kötetek, a további párosok történetszálát. Jelenleg három - a korábbi kötetekben is említett - résztvevő pár érdekelne a legjobban és nem is tudok választani közülük, hogy kiről olvasnék a leghamarabb. Az írónő olyan mézesmadzagot húzott el orrom előtt, hogy annak ellenállni nem lehet. Csak a rend és a részletesség kedvéért, íme akiknek a könyveire akár azonnal is vevő lennék: Regin és Aidan, Lothaire és La Dorada, Lanthe és Thronos. *hatalmas sóhaj*

Tetszett ez a rész, szerettem olvasni és nagyon jól esett újra elmerülni a világban. Bár azt be kell vallanom, hogy ennek a kötetnek minden pozitívuma és élvezhetősége ellenére, az én kedvencem továbbra is a harmadik kötet, azaz Mariketa és Bowen története.

Értékelés: 8/10
Kiadó: Ulpius-ház Könyvkiadó

Kiadás éve: 2013.

Terjedelem: 458 oldal (ebből a történet 428 oldal, a többi ajánló)
Fordította: Medgyesi Csilla
Eredeti cím: Demon from the Dark

A sorozat kötetei:
- Vámpíréhség (Emma és Lachlan McRieve)
- Vámpírszerető (Kaderin és Sebastian Wroth)
- Vámpírharc (Mariketa és Bowen)
- Vámpírvér (Néomi Laress és Conrad Wroth)
- Vámpírzóna (Holly és Cadeon Woede)
- A démonkirály csókja (Sabine és Rydstrom Woede)
- A gyönyör sötét hercege (Lucia és Garreth McRieve)
Forrás: magánkönyvtár (vásárlás, 2014.)

Kedves barátnőm a múlt hónapban felhívta a figyelmem arra, hogy beléptünk a ló évébe, mintegy képletesen utalva arra, hogy rajtam múlik mennyire tartom szorosan a gyeplőt vagy - és ez utóbbi néz ki valószínűbbnek, ahogy magam ismerem - mikor fogom azt a lovak közé dobni és szabadon engedni a futásukat, azaz a vásárlásaimat. Nos... büszkén kijelentem, hogy február hónapban teljesen visszafogottan jártam el, mert az átlagosnál kevesebb könyvet cipeltem haza és gyömöszöltem fel a polcra, ugyanakkor az is igaz, hogy ebben a hónapban sem tudtam ellenállni az akciók csábításának. A végeredmény, amolyan döntetlennek tekinthető.

Recenziók terén teljesen visszafogottan viselkedtem a hónapban, bár ehhez az is hozzájárult, hogy az ekultura.hu szerkesztőségén keresztül még az elmúlt év végén hozzám került könyveket fogyasztom az ütemezésnek megfelelően. Ezt a folyamatos leterhelést szem előtt tartva választom ki a további recenzióimat, amely ebben a hónapban két könyvben maximalizálódott. Jeff VanderMeer Expedíció című könyve, amely a Déli végek-trilógia első kötete és egy nagyon különleges, elgondolkoztató történet, sci-fi és pszichothriller egy kötetben. Már olvastam és értékeltem is, pedig nem volt egyszerű megfogalmazni a könyv által kiváltott érzéseket. Varga Csaba Béla Hetedíziglen könyvére már korábban felfigyeltem, a decemberi várólista rovatomban szerepeltettem is, amelynek az lett az eredménye, hogy a szerző is felfigyelt a bejegyzésemre és felkért a regény olvasására és véleményezésére. Eddig még mindkettő várat magára, de hamarosan sort kerítek a történettel való ismerkedésre.

Az Ulpius-ház Kiadó a februárt akciókkal kezdte, majd azzal is folytatta. SzAngelika figyelmességének és lelkes szervezésének köszönhetően több könyvre is sikerült szert tennem és a lehető legkedvezőbben kihasználni az akcióban rejlő lehetőségeket.

Kresley Cole A sötétség démona című regénye, amely a Halhatatlanok alkonyat után sorozat 8. kötete, illetve Jeaniene Frost A sír innenső oldalán című műve, amely viszont a Cat&Bones sorozat ötödik része mindössze 1500,- Ft/db áron került a polcomra. J. Streling A hibátlan játékcímű kötetére pedig hihetetlen 350,- Ft-os áron tettem szert.

Egyéb titkos vásárlások miatt kényszerültem (így ahogy írom és komolyan is gondolom :P) arra, hogy megrendeljem Andrzej Sapkowski: Vaják IV - A megvetés ideje című regényét. Na jó, elismerem, talán mégsem volt olyan hatalmas az a kényszerítő erő, mert egyébként is megvettem volna a könyvet, főleg mert szeretem Geralt kalandjait.

Be kell vallanom, hogy már régóta nézegettem azt a két könyvet, amely az Alexandra könyvkiadó 40%-os akciójának következményeként végül a kosaramban landolt. Donato Carrisi Démoni suttogásés Elizabeth Haynes A lélek legsötétje című regényekről sok jót olvastam és nagyon remélem, hogy az én tetszésemet is elnyerik majd.

Nyolc könyv/hónap, nem is olyan rossz eddig. :)

Átmeneti üzemzavar. Legalábbis én így tervezem. :)

Reményeim szerint korlátozott, - mi több erősen korlátozott időtartamú - lesz az az állapot, amely jelenleg hatással van az életemre és meggátolja azt, hogy a legkedvesebb hobbimnak, azaz az olvasásnak és a blog vezetésének, az értékelések írásainak hódoljak. Sajnos a kötelezettségeim hullámai összeértek a fejem felett és amíg el nem csitulnak, addig várhatóan ritkábban fogok új bejegyzésekkel jelentkezni.

Továbbra is igyekszem majd értékes és alapos véleményeket bepötyögniés közzétenni, de könnyen elképzelhető, hogy kurtább, tömörebb posztokat fogtok majd olvasni, mint amit tőlem megszokhattatok. Egyesek talán még örülni is fognak ennek. :)

Ha a minőségbeli változástérzékeltek, akkor kérlek, ezt is csak átmeneti állapotnak tudjátok be, mert amint lehet, igyekszem majd teljes egészében visszatérni, újra gőzerővel alkotni és tájékoztatni.

Melyek azok a könyvek, amelyek véleményformálásával elmaradásban vagyok és amelyekre a közeljövőben számíthattok majd?

Rachel Ward - Nem enged a mélység:Ígérem, hogy ez lesz az első, amelynek az értékelését el fogom készíteni. A regény nagyon jó és megérdemli, hogy minél hamarabb közhírré tegyem róla a gondolataimat. Talán hétvégén.
Neil Gaiman - Óceán az út végén: Egy másik különleges könyv, amely megérdemli, hogy megörökítsem róla a véleményem. Nem is fog elmaradni, csak késik egy picit.
Holly Black - White Cat-A fehér macska: Egy YA, amelynek végre fiú a főszereplője és nagyon tetszett az átokvetőkkel teli világ. Szintén megérdemli, hogy szerepeljen a blogon.
Rita Horseyes - Viharpárduc: Egy magyar írónő nagyon jól összerakott és igényes fantasy története, amelyről a véleményem először az ekultura.hu oldalon olvashatjátok, valamivel később majd a blogon is megjelenik. Ez a poszt már készen van és minden csak idő kérdése a továbbiakban.
Kevin Hearne - Hexed-Megátkozva: Az értékelés először az ekultura.hu oldalon lesz olvasható. Majd. Először is még meg kell írnom, majd a szövegnek át kell esnie a szerkesztés különböző fázisain és csak utána lesz olvasható a véleményem. Ez még beletelik némi időbe.

Dióhéjban ennyi. Mivel most lassabban olvasok, nem is baj, hogy ennyi elolvasott, de még értékelésre váró könyvem van. Minden elfoglaltságom ellenére is igyekszem majd ütemezetten jelentkezni az új posztokkal.

Addig is, amíg helyre nem áll a megszokott rend:

Nagyon köszönöm a megértéseteket és a türelmeteket!

Nem titok, hogy szeretem a young adult műfaját - bár néha elég kritikus vagyok az ebbe a kategóriába sorolt művekkel - és nagyon kedvelem a thrillereket is. Amikor felmerült a lehetőség, hogy olyan történetet olvashatok, amelyben a két kedvelt műfajom egyesül, az egyszerűen kihagyhatatlannak bizonyult a számomra. Nem utolsó sorban pedig önálló regényről van szó és nem egy sorozat nyitó kötetéről. Szóval...

Az az igazság, hogy már a könyv fülszövege is bizsergető hatással volt rám: keveset mondott és sokat sejtetett. Ez az, amit annyira kedvelek. Nem is tartottam vissza magam az olvasástól, mert amint a kezembe kaparintottam a könyvet, már nyitottam is ki és szó szerint nekiestem az oldalaknak. A történések mögötti rejtély hamar magával sodort, végül pedig úgy jártam, amit a cím is ígért, azaz a regény addig nem engedett, amíg a kötet végére nem értem.

Mi történik, ha valami szörnyű dolgot követtél el, de nem emlékszel rá?

Mi történik, ha nem tudod, hogyan hozhatnád rendbe az életed?

Amikor Carl kinyitja a szemét egy jéghideg tó partján, bátyjára éppen rácipzárazzák a hullazsákot. Carl kétségbeesetten kutat az emlékezetében: mi történhetett a vízben? Ám akármilyen kitartóan próbálkozik, semmire sem emlékszik. Aztán a mentőben az ismerősnek tűnő, gyönyörű lány rémülten sikoltozni kezd, amint megpillantja. Carl érzi, hogy a lánnyal együtt talán kideríthetik az igazságot, még mielőtt az szökőárként zúdul rájuk.

Mindig élvezem, amikor egy ifjúsági regény főszereplője fiú, mert az általa megformált gondolatok üdítő változatosságot jelentenek a megszokott lányos picsogással szemben. Végre nem a ruhák, frizurák, körömlakkok és egyéb csajos dolgok a fő téma, hanem teljesen más. Ez a regény pedig még a fiús történetek között is ritkaságnak számít, hiszem nem a gondtalan életről, a csajozás általános problémáiról szól, hanem ezekkel ellentétben a központi téma komoly és megrázó, a cselekmény elgondolkoztató, érzelmekkel és feszültséggel telített.

Carl családja pontosan olyan, amire mintaként lehet hivatkozni. De nem a tökéletes család példájaként, hanem olyanként, amelynek tagjain és történetén ott hagyta a nyomát a családon belüli erőszak és annak minden következménye. A brutális apa miatt menekülni kényszerül az anya és a két fiú, akik jelenleg egészen szegényes körülmények között élnek. A lelki problémákkal és szenvedélybetegséggel küszködő anya egyedül neveli két kamasz gyerekét, akiknek komoly magatartásbeli problémáik vannak, mindig bajba keverednek. Kettőjük közül az egyik, az idősebbik, most halott, a másik pedig nem emlékszik arra, hogy mi is történt valójában. Carl küzd és akar, de az emlékei csak lassan, darabokban és zavarosan kezdenek el visszatérni.

"Olyanok ezek a képek az agyamban, mint a lépcsőházat beszövő pókhálók. Törékenyek. Nem szeretnék keresztülgyalogolni rajtuk, és elszaggatni őket. Nem akarom, hogy bajuk essen. Addig akarok a lépcső tövében állni, míg végre összeáll minden. Míg meg nem érzem. Össze fog állni, érzem."

Nehéz úgy beszélni erről a történetről és a cselekményéről, hogy ne áruljak el vele lényeges dolgokat, mert Carl minden visszatérő emléke kulcsfontosságú információt hordoz magában. A tényleges utalások helyett maradok inkább az érzéseknél, amelyeket a regénynek sikerült belőlem kiváltania.

Kedvelem az E/1-ben íródott történeteket, mert lényegesen könnyebb azonosulni a szereplő érzéseivel és elképzelni magamban a világát, a motivációit, mint egyéb esetekben. A regényben szereplő szituáció pedig egyenesen kiköveteli magának ezt az elbeszélési módot. Mindent Carl gondolatain keresztül követhettem végig, visszatérő emlékei nem csak nekem jelentettek új információt, hanem neki is, ezért különösen élvezetes volt az apró emlékmozaikokat egymás mellé illeszteni. Nagyon jó elképzelés, tökéletes és hatásos kivitelezés, amely lehetővé teszi, hogy az élmény maradandó legyen, az érzések szabadon áramoljanak, a feszültség végig jelen legyen. Nem is igazán volt lehetőségem arra, hogy elkalandozzon a figyelmem.

A tragédiánál jelen lévő három fiatalon kívül senki sem tudja, hogy mi történt. De ki az, aki közülük elmondhatja, hogy mi is okozta a kialakult helyzetet? Nincs éppen sok választási lehetőség. A rendőrség balesetnek minősíti a halálesetet, amelynek oka a rendkívüli időjárási helyzet, a hirtelen kialakult vihar. Vajon ez tényleg így van? Vagy meghúzódik valami más a háttérben?
Az eső és az időjárás nem elégszik meg azzal, hogy derékba törte egy fiatal életét, hanem folytatja az általa csak szokványosnak tekinthető tevékenységet, azaz esik, eláztat mindent és mindenkit, a nedvesség beszivárog mindenhováés ezzel mintegy biztosítja az események alapját, közreműködik a misztikus szál történetbe való bevonásában.

"Eljön még vajon az idő, amikor a víz egyszerűen csak víz lesz?"

Mindenki másként próbálja feldolgozni a tragédiát, a veszteséget, de az, amit Carl átél teljesen egyedi. A sokkhatás és a felfokozott lelkiállapot, az emlékek hiánya és azok újbóli átélése nem könnyíti meg az egyébként sem egyszerű folyamatot. Azok a helyzetek, amelyek egyébként teljesen szokványosak, most kiemelkedő jelentőséggel bírnak: egy csöpögő csap, a beázás, az esőtől nedves ruhák. Minden, ami egyébként csak apró kellemetlenség, most nagyon is meghatározó tényező.

"Honnan tudhatja az ember, hogy mikor kezd megbolondulni? Onnantól már másképp néz ki? Látja a saját szemében az őrületet?"

A regényre az elején a lelki folyamatok leírása, a vége felé a feszített tempó a jellemző, ugyanakkor végig élvezetes és kellőképpen borzongató hatású. Fontos kiemelnem, hogy nem egy szokványos ifjúsági történet, lényegesen több annál. Élveztem a cselekményt, az emlékek felbukkanását és időrendbe állítását, a következtetéseket, Carl kétségbeesett küzdelmét, a gondolatait, azt ahogy újra megismeri saját magát, összerakja azt a személyiséget, aki korábban volt, szembesül a tetteivel, illetve azok következményeivel.

Ez a regény nem csak a műfaja miatt nekem való, hanem a témája miatt is. Tele van vízzel: egy tó, a folyamatos esőzés és annak minden folyománya. Talán pont ezért vettem észre a történet gyenge pontjait, azokat, amelyek másnak valószínűleg fel sem fognak tűnni. Az észrevételeimet betudtam szakmai ártalomnak, a túlzottan kukacoskodó természetemnek, átléptem rajtuk és továbbra is élveztem a történet folyását.

Az események alakulásába, a cselekmény vezetésébe nem tudok belekötni, a lelki gyötrődések hihetőek, az általuk generált események szintén logikusak, a misztikus kapcsolódás nem eltúlzott. Sötét, rejtélyes, borzongató, egyszerre hihető és hihetetlen. Minden kétség és negatívum ellenére kiutat és reményt hordoz magában az írás, csak bíznod, hinned, küzdened kell és megtalálod a káoszból kifelé vezető utat. Nekem ez a regény kifejezetten tetszett.
A magyar borító pedig nagyon mutatós, sőt, a regény egyéb kiadásait nézve a legjobb.

Jó tanács:
- Ha félős vagy, akkor ne éjszaka olvasd!
- Ha nem tudsz úszni, akkor készülj fel, hogy az olvasottak hatása még nagyobb jelentőségű lesz a számodra!

De a legfontosabb: ne hagyd ki a regény által nyújtott élményt és készülj fel rá, hogy ha a történet eleje megragad, akkor a folytatása biztosan magával ránt a mélybe.

Felkészültél? Akkor vesd bele magad és ne akarj a felszínen maradni!

A könyvet köszönöm az Agave Könyvek kiadónak!

Értékelés: 9/10

Kiadó: Agave Könyvek

Kiadás éve: 2014.

Terjedelem: 231 oldal

Borító ár: 2.880,-

Eredeti cím: The Drowning

Sorozat: -

Forrás: recenziós példány a kiadótól

A magyar szerzők műveivel szemben még mindig előítélettel és érezhetően kevesebb bizalommal viseltetnek az olvasók, különösen érvényes ez a fantasy és a sci-fi műfaján belül, pedig több író is bizonyította már, hogy történeteik felveszik a versenyt a külföldi kínálattal. Ugyanakkor az is igaz, hogy egy elsőkönyves szerzőnek mindig nehéz dolga van, hiszen ki kell tűnnie a tömegből, meg kell hódítania az olvasók szívét, el kell varázsolnia őket. Az idejét sem tudom, hogy utoljára mikor volt akkora meglepetésben részem, mint amit Rita Horseyes, azaz Branyiczky Rita regénye okozott. Bevallom, nekem is voltak előítéleteim a művel kapcsolatban, de a magyar írónő olyan történetet kanyarított össze, amit olvasva nagyon gyorsan ráébredtem, hogy nyugodtan félretehetem minden előzetes negatív gondolatomat, kényelmesen hátradőlhetek, és elég csak a cselekmény miatt izgulnom.

Evelyn Storm élete egészen szokványosnak tűnik: van munkahelye, háza, autója és szerető családja. Egy nap a munkából hazafelé tartva betér egy régiségkereskedésbe, majd felpróbál egy csodaszép karkötőt, amelyet a későbbiekben nem tud levenni a csuklójáról. Ráadásul az ékszernek köszönhetően másnap egy idegen világban, Magnán találja magát, ahol a mesékből, mítoszokból ismerős és addig ismeretlen lényekkel találkozik össze, és keveredik hihetetlen kalandokba. Alig tette a lábát az ismeretlen világ földjére, de egy bérgyilkos már meg akarja ölni, és el akarja tőle venni ragaszkodó, mágikus karperecét.

Magna világán szárnyra kap egy hír, miszerint a sárkányok nem haltak ki, hanem csak végtelen hosszú álmukat aludták, most pedig ébredeznek. Az egyik hüllő, köztük a leggonoszabb, seregeket gyűjt maga köré, és be akarja végezni azt, amiben négyszáz évvel ezelőtt megakadályozták a mágusok. A jóslat szerint a félelmetes sárkány legyőzésében és a háború menetének megfordításában egy messziről jött idegen fog segíteni a helyieknek, Evelynnek semmi kedve sem a jóslathoz, sem a háborúhoz, s nem akar mást, csak megszabadulni a karperecétől, hazamenni végre oda, ahonnan érkezett. Mindez egyszerűen hangzik, pedig egyáltalán nem az…

A fülszöveg egyszerre tűnt érdekesnek és némileg sablonosnak, ebből következően nem tudtam teljes meggyőződéssel eldönteni, hogy egy tipikus sárkányos-varázslós fantasy regény vagy pedig egy teljesen egyedi elemekkel tarkított írás fog majd kibontakozni az oldalakon. Így utólag, a teljes történetet ismeretében, azt mondom, hogy mindkettő, mert a megszokott elemek mellett sorra bukkantak fel azok a lények, amelyekkel eddig még sehol sem találkoztam, és amelyek egyedül a szerző sokszínű fantáziájában születtek meg, illetve annak köszönhetően keltek életre. Bár eddig csak sárkányokról és varázslókról beszéltem, érdemes megemlíteni az árnylakót, a viráglényt, a csacsokot vagy éppen a kentik és az archonolok fajtáját is, akik mind különleges lények, a történet szempontjából lényeges szereplők.

Ennyi nem mindennapi teremtmény mellett egy szimpla eseményszál lehetősége már eleve kizárt, így aztán ahogy egyre több szereplő kapcsolódik be a történetbe, úgy válik mindinkább összetettebbé az egyébként sem szokványosan induló cselekmény. A történetvezetés komplikáltságát jól példázza az, hogy még a kötet háromnegyedénél is külön utakon haladnak a szereplők, a szerző ekkor már legalább hat vagy hét, egymáshoz szorosan kapcsolódó eseményszálat mozgat egymással párhuzamosan és szövi szorgalmasan az elbeszélés sokszínű vásznát.

A több szálon futó esemény, valamint az egyedi lények mellett a további szórakoztatásról az érdekes, színes és könnyen megszerethető karakterek, a szemünk előtt kibontakozó életutak és célok, a különböző akciók és összecsapások, illetve a kellő mértékű humor is gondoskodik. Ritkán történik meg velem az, hogy már az első oldal olvasása közben is több alkalommal hangosan kacagok, a szerző szarkasztikus, de nagyon élvezetes humora még többször is lecsapott, egyszerűen magával rántott a történetbe.

Evelyn Magna világába való átkerülése szinte mindenki életére, minden faj jövőjére hatással van. Amíg pártfogói azon igyekeznek, hogy megvédjék őt a bérgyilkostól és eljuttassák egy mágushoz, akiről feltételezik, hogy képes levenni a kezéről a ragaszkodó ékszert, a háttérben egyéb tevékenységek zajlanak. Figyelemmel követhetjük a sárkányok ébredését, a fajok szövetségeinek alakulását, a csatára való felkészülés minden apró mozzanatát. Mindeközben pedig a jelenlegi társadalmi tagozódás kialakulásával, különleges helyekkel, titokzatos erdőkkel és Magna történelmével is megismerkedhetünk. Az intrikák, amelyek eközben mindent átszőnek és irányítanak, csak lassan fedik fel magukat.

Kifejezetten tetszett, hogy az események jól átgondolt sorrendben követték egymást, nem jelentkeztek a történetben időbeli zavarok, és nem akadtam össze olyan reakcióval, amely ne lett volna kellően megalapozott. Az író kellő időt és energiát fordított a világ bemutatására, a háttér és a karakterek kidolgozására, az események kibontására. Ha ennél részletesebbek lettek a leírások, akkor azt mondanám, hogy túlírt, de így pont tökéletes és teljes mértékben élvezhető volt.

A szerteágazó cselekmény a könyv utolsó negyedében végre összeért, az alapos előkészítés meghozta a gyümölcsét, mert egy nagyon élvezetes, meglepetést is bőven tartogató befejezéssel zárult a nem éppen rövid történet. Legalábbis az a része, amely Magna világát érinti. Amikor ugyanis már elkönyveltem magamban, hogy sikerült egy nagyon jó fantasy-t olvasnom, akkor az utolsó oldalakon olyan információk bukkantak fel, amelyek teljesen más megvilágításba helyezték az összes eseményt, az okozott döbbenettől az állam a padlón koppant. Nem tudok mást hozzátenni, csak azt, hogy megemelem a kalapom az írónő előtt, mert engem teljes mértékben sikerült meggyőznie arról, hogy elsőkönyves szerző is képes fantáziadús, igényes, olvasmányos, logikai hibáktól mentes és élvezetes regényt írni.

Az igényes, gördülékeny és élvezetes fogalmazás csak növelte a regény élvezhetőségét és kiemelte a minőségét. Látszik, hogy erre a történetre nagyon odafigyeltek, mert nem csak a logikai felépítésében nem találni hibát, de magában a szövegben is csak elvétve. Egyetlen negatívumot tudok csak felhozni a kiadvánnyal kapcsolatban, ez pedig a nagyon apró betűméret, amely egyáltalán nem nevezhető szemkímélőnek.

Az Underground Kiadó, amelynek a gondozásában ez a regény is megjelent, teljességgel alternatív elveket követ a könyvkiadással kapcsolatban, legalábbis, ami a hazánkban alkalmazott gyakorlatot illeti. Az elgondolás szerint csak akkor nyomtatnak, amikor annak igénye felmerül, ezért ebből következően kevés az esély arra, hogy a kiadó könyveivel könyvesboltokban vagy internetes könyváruházak kínálatában találkozunk össze, persze azért ez sem lehetetlen, és akadnak kivételek. A kiadó által képviselt elvek nagyon magasztosak, de nem érzem úgy, hogy ez az üzletpolitika teljességgel kifizetődő, elősegíti a termék ismertségét, illetve biztosítja annak sikerességét. Az előbbi eszmefuttatásomra éppen ez a könyv a legjobb példa, amely sokkal több figyelmet érdemel, mint amit eddig kapott.

A klasszikus és egyedi lényeket felvonultató fantasy-t kedvelőknek kifejezetten ajánlani tudom ezt a regényt, már csak azért is, mert kezdő írótól ritkán olvasni ennyire összetett, minőségi és élvezhető történetet, jelentősen kimagaslik az elsőkönyvesek mezőnyéből. Mindenképpen érdemes megismerkedni vele.

Az értékelésem az ekultura.hu oldalon is olvasható.

A regényről részletes és folyamatosan frissülő információkat találhattok a viharparduc.hu oldalon, valamint a regény facebook oldalán. Érdemes benézni!

A kiadvány kedvezményesen megvásárolható a következő webáruházakban:
- viharparduc.hu
- undergroundbolt.hu
- bookline.hu

Értékelés: 9/10

Kiadó: Underground Kiadó

Kiadás éve: 2013.

Terjedelem: 524 oldal

Borító ár: 4.825,-

Már nem is emlékszem, hogy mi volt az, ami miatt felfigyeltem a könyvre: talán a borító, vagy a történet alapjául szolgáló világ? Lényegtelen. Éreztem az elemi vonzást, hogy én ezt a regényt olvasni akaromés ettől nem tarthatott vissza senki és semmi. A megérzéseim most sem csaltak meg. Nézzük a részleteket... És mivel hetek óta toldozgatom-foltozgatom és finomítom a szöveget, ez a bejegyzés már megint elég terjedelmesre sikerült. :) Ugye elnézitek nekem? :D

Olyan világ bontakozik ki a lapokon, ahol a társadalom tagjainak egyik felében varázslók vére folyik, ők azok, akik egyetlen érintésükkel el tudják érni, hogy rémálmoktól szenvedj, szerencse érjen, vagy éppen befolyásolni tudják az érzelmeidet, az emlékeidet, esetleg az életed más területeire lehetnek hatással. Csupán egy érintés.Ők azok, akik hosszú évszázadokon át szerves részei, megbecsült tagjai voltak a társadalomnak és mégis... Elég egyetlen félre sikerült, rosszul értelmezett tett ahhoz, hogy a közhangulat és az általános megítélés megváltozzon, hogy az addig irigyelt képességekre a legtöbben átokként tekintsenek. Még a megnevezésük is megváltozott: szerencsefiak helyett már átokvetőknek hívják őket.

Az aktuális hatalom ugyan kísérletet tett a normál népesség és az átokvetők elkülönítésére, illetve az utóbbiak ideiglenes táborokban való elzárására és számbavételére, de a kétségbeesett cselekedet nem járt sikerrel: a lajstromba vétel helyett csak a kiközösítettek összetartozását erősítették meg. Az átokvetők kialakították elzárt társadalmuk sajátos hierarchiai rendszerét, amely leginkább a maffiáéhoz hasonló tagozódást jelentett, az irányítást a hét leghatalmasabb varázslócsalád vette a kezébe.

Az átokvetés tiltott dolog, a kesztyű viselése pedig kötelező elem lett és ha ebben a megváltozott világban fedetlen kézzel közelítesz valaki felé, az akár az életedbe is kerülhet. A korlátozás soha nem szüntetett még meg semmit, sőt ellenkezőleg... Ha valamit nem lehet legálisan művelni, akkor marad a törvénybe ütköző módszer az érvényesülésre, már csak azért is, mert a varázslat túl nagy kincs ahhoz, hogy kiaknázatlanul maradjon.

"Szélhámosnak lenni annyi, mint elhinni magadról, okosabb vagy a többieknél, és mindenre gondoltál. Elhiszed, hogy bármit megúszhatsz szárazon. Hogy bárkit képes vagy bepalizni."

Cassel Sharpe már egy olyan világba született, ahol az átokvetők többsége szélhámos vagy gengszter, az adottsággal rendelkezőket a hét család valamelyike foglalkoztatja. Cassel minden rokona, a testvérei és még a nagyapja is, a Zacharovok szolgálatában áll, az anyja pedig - csalás és érzelmek bizonyított befolyásolása miatt - jelenleg börtönbüntetését tölti. Egyedül Cassel, a legkisebb fiú az, aki kívülállónak érzi magát, ugyanis neki nincs semmilyen képessége, az ő érintése teljesen hétköznapi és pontosan ezért is akarja az életét is a megszokott módon élni. Feltéve, ha sikerül neki... Súlyos titkát, vagyis azt, hogy három évvel ezelőtt megölte a legjobb barátját, csak a családja ismeri,őt magát pedig annyira megrázta a dolog, hogy szinte semmire nem emlékszik az elkövetett tettével kapcsolatban.

"Az emlékezet bizonytalan. Alkalmazkodik ahhoz, ahogy a világot értjük, megváltozik, hogy illeszkedjen az előítéleteinkhez. Megbízhatatlan."

Jól felépített, álcaként szolgáló, a beilleszkedést elősegítő személyisége egy pillanat alatt összeomlik, amikor egyik éjszaka alvajárásba kezd, az álmába szereplő fehér macskát követve a kollégium tetején találja magát, majd ennek következményeként ideiglenesen kiteszik a szűrét a diákszállóból. Hazaköltözve azt tapasztalja, hogy a bátyjai furcsán viselkednek és lassanként egy rejtélyes történet kezd kibontakozni a szeme előtt. Ha ki akarja deríteni az igazságot, akkor a fiúnak olyan játékba kell kezdenie, amely könnyen meghaladhatja a képességeit: túl kell járnia az összes körülötte lévő szélhámos eszén.

" A hazugságok fordulópontja az a pont, amikor valamit annyiszor elismételtél, hogy már igazabbnak érzed az igazságnál is."

Ez is egy olyan történet, amelynek cselekményéről azért nehéz írni, mert minden apró mozzanatnak és mondatnak jelentősége van és tutira tartalmaz valamilyen rejtett utalást vagy előrevetíti a várható következményt. Persze a kötet olvasásának kezdetekor én sem voltam ennyire bölcs és tájékozott, hanem értetlenül kapkodtam a fejemet, amíg a cselekmény előrehaladtával elcsepegtetett információkból, az apró mozaikkockákbólösszeállt a háttérvilág egyedi látásmódú, különleges szabályok szerint működő és összetett képe. Az "in medias res" kezdésnek köszönhetően a történet az elején kellőképpen kusza és elég lassúnak, vontatottnak is tűnik, viszont sok olyan információ hangzik el ebben a részben, amely a későbbekben létfontosságú lesz a vége események megértése szempontjából. Szóval kitartás, ha kicsit nehezen csúszik az eleje és érdemes odafigyelni a részletekre.

"Van még valami, amit anyám újra és újra elismételt a szélhámosságról. Az első, amit tenned kell, hogy elnyerd az áldozat bizalmát; de mindig meggyőzőbb, ha valaki más javasolja a játszmát az áldozatnak. Ezért igényel a legtöbb bizalmi mesterkedés partnert."

Ebben az esetben is nagyon élveztem, hogy fiú került a történet középpontjába, de leginkább az volt kedvemre való, hogy sem a családja, sem a múltja, sem pedig a megoldandó problémája nem tekinthető mindennapinak. Még akkor sem, ha ő maga egyébként teljesen hétköznapi és szokványos életvitelre törekszik. A tizenhét éves Cassel egyébként egészen kellemes és élvezhető stílussal rendelkezik ahhoz, hogy az ő elbeszélésében végigkövetett történet szórakoztató legyen, szarkasztikus humorát és ravasz észjárását nagyon szerettem. Az emlékei és az ismeretei ugyan homályosak - mert hiába született átokvető családba, a kívülállóval nem osztják meg csak úgy a titkokat -, de ez most kifejezetten jót tett a történetnek és kellő rejtélyességgel ruházta fel az eseményeket.

"A legkönnyebb dolog olyat hazudni, amit igaznak szeretnél."

Pozitívumként értékeltem, hogy a jóképű Cassel nem bugyinedvesítő mosolyával hódított, hanem helyette inkább csavaros eszével, nagyon élvezetes trükkjeivel és az adott problémával szembeni eltántoríthatatlanságával varázsolt el. A YA könyvekben megszokott elemeket keresőknek mindezek talán negatívumnak is fognak tűnni, én magam nagyon kedveltem a megszokottól eltérő megoldást és történetvezetést. Nem mondom, hogy a kamasz fiú teljesen kordában tudja tartani a hormonjait és a gondolatai nem kalandoznak el az ellenkező nem képviselői felé, de szerencsére nem bonyolódunk bele végeláthatatlan, rózsaszín érzelmi viharokba.
Szintén pozitívumként könyveltem el, hogy az átokvetőket leginkább a saját képességük tartja kordában, nem használhatják mértéktelenül a velük született tehetségüket, hiszen az adottságok használata mellett jelentkezik annak visszahatása is, amely a legtöbb esetben nem éppen kellemes.

"A barátaidat tartsd közel magadhoz, az ellenségeidet pedig még közelebb."

Nem állítom, hogy a regény tökéletes, úgy látom, hogy a nagyon érdekes alapötletből, a különleges háttérből sokkal többet is ki lehetett volna hozni, a karakterek is lehettek volna kevésbé sablonosak vagy jobban kidolgozottak, de vitathatatlan, hogy a cselszövés így is teljesen élvezhetőre, érdekfeszítőre sikeredett. Sorozatindító kötetnek teljesen megfelel ez a regény, mert kellőképpen figyelemfelkeltő ahhoz, hogy érdekeljen a folytatás és magában hordozza a személyiségek, helyzetek és bonyodalmak fejlődésének, fokozásának lehetőségét.

Végső következtetésként csak annyit tudok mondani - a Wachowski testvérek után szabadon -, hogy: kövesd a fehér macskát és figyeld minden mozdulatát, mert ő jelenti a rejtélyek megoldását!

Végezetül még annyit, hogy a borítót egyszerűen ötletesnek és gyönyörűnek tartom, ami pedig a képen jelentéktelennek tűnik, annak a tapintás ad kellő mértékben hangsúlyos jelleget. :) A kiadó a legjobbat választotta a rendelkezésre álló verziókból.

Kifejezetten jó hír, hogy a kiadó 2014. karácsonyára ígéri a folytatás, a Red Glove magyar megjelenését, amely remélem, hogy legalább ennyire élvezetes és érdekes lesz, mint ez a kötet.

Értékelés: 8/10 pont
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2013.
Terjedelem: 304 oldal
Borító ár: 2.999,-/3.999,- (puha borítós/kemény borítós)
A mű eredeti címe: The Curse Workers - White Cat
Fordította: Kovács Krisztina

Sorozat: The Curse Workers
Folytatás: Red Glove, Black Hearth
Forrás: magánkönyvtár (vásárlás, 2013.)

Annak ellenére, hogy van még olvasatlan Gaiman könyv a polcomon, ha megjelenik egy újabb, akkor azt mindenképpen meg kell vennem. Szerelmese vagyok az író stílusának, még annak ellenére is, hogy a legtöbb könyve elolvasása után marad bennem némi hiányérzet, leginkább azt kifogásolom, hogy rengeteg jó ötlete közül csak néhánnyal foglalkozik és a többiről - akarva vagy akaratlanul - elfelejtkezik.

De Gaimant olvasni kell és vitathatatlan, hogy az írásaihoz hangulat kell. Na, és persze egyfajta elvontság, vonzalom az abszurditáshoz és a kicsavarthoz, a nem mindennapihoz, mert csak úgy lehet megérteni az író hasonlóképpen keletkezett és papírra vetett gondolatait. Ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy Gaiman írásainak mindig sokkal több a mögöttes mondanivalója, mint ami első olvasatra látszik és előtűnik.

Ennyi bevezető után talán bele is vághatunk a kalandba, amelynek során megtudhatjuk, hogy miként is került az a bizonyos óceán az út végére?

Egy rendhagyó könyvhöz, rendhagyó értékelés illik, ezért most így is fogunk eljárni. Zsorzsi barátnőmmel együtt olvastuk a könyvet, és sikerült rávennem, hogy a véleményünket is közösen mondjuk el a regényről. Ebben a bejegyzésben tehát az író stílusával még csak ismerkedő, illetve az író műveiben rendszeresen elmélyedő olvasó véleményét olvashatjátok. A gondolatainkat külön fogalmaztuk meg, nem beszéltünk a könyvről (alig bírtuk megállni) és az általa adott élményekről addig, amíg a pötyögésünk végére nem értünk (akkor viszont mindent kitárgyaltunk).

Fogadjátok az enyémek mellett Zsorzsi gondolatait is nagy szeretettel, már csak ezért is, mert blogfelületen első alkalommal hangoztatja őket. Csak reménykedem benne, hogy kedvet kap majd a folytatáshoz is. :)

Neil Gaimannel még mindig a barátkozó stádiumban vagyok. Őt olvasva úgy tűnik számtalan pozitív és negatív érzelmet vagyok kénytelen – akár mindet egyszerre is – megélni. Hol szárnyalva olvasom gyönyörűen fogalmazott mondatait, hol pedig dühösen rakom félre egy időre. Talán az ő varázslata éppen abban rejlik, hogy mesél valamit, ami furcsán szépséges és felkavaróan nyomasztó is egyben, nyomában pedig még hosszú ideig ott koslatnak az ember fejében, a történetei által kiváltott hosszú gondolatsorok. De megint el tudta érni azt, hogy még többet akarjak belőle…

Az Óceán az út végén olvasása után olyan érzésem volt, mintha az Amerikai istenek mini verziója lett volna a kezemben, mind a hosszát, mind a tartalmát tekintve. Mert bennem ez a történet is, noha teljesen más, valahogy ugyanolyan hatást váltott ki. Ugyanolyan távoli, megfoghatatlan, misztikumba hajló, többszörösen összetett, átvitt gondolatok sorozata.Szinte minden mondata utal valamire és semmi sem egyértelműen az, ami. Mégis ebben a körülbelül negyed olyan hosszúságú regényben legalább annyi, ha nem több mondanivaló, csodaszép idézni való gondolat van belesűrítve.

A történet hétköznapinak tűnő módon kezdődik és egy zseniális fordulattal lassan alakul mesévé. Egy csak az íróra jellemző logika mentén kanyarog át ebbe a már úgy vélem, jellegzetesnek mondható gaimani rém-álomvilágba, melyben mintha a különleges ötletek tárházának kapui nyílnának meg. Ahol az óceán a vödörben épp úgy fellelhető, mint a valóságot felfaló éhmadarak.

Tulajdonképpen egy igen súlyos, felnőtteknek szóló mese ez, egy gyermekről, hogy miként próbál betörni megszokott kis életébe a felnőttek valósága, és hogyan keresi a magyarázatot a saját fantáziáját használva, a számára még kevésbé érthető dolgokra. Valósággal rettegtem Ursula Monktontól, a helyzet kilátástalanságától, hogy hiába a végtelen menekülés, mert ő mindig utolér, és mindenhol megtalál. Mint a felnőtté válás, amit hiába is próbálna az ember elodázni, egyszerűen elkerülhetetlen átesni rajta.

A történet erőssége egyértelműen a különleges hangulata, valamint Gaimannek az a képessége, ahogyan leírja a dolgokat úgy, hogy szinte képekben látjuk magunk előtt az elképesztőnél is szokatlanabb történéseket. Az pedig már tényleg csak hab a tortán, hogy a cselekmény kiszámíthatatlan és csak várod, hogy merre tart, mi jöhet még, megteremtve ezzel a kellő feszültséget. A megértés vagy értelmezés tekintetében azonban sokat meghagy az olvasói képzeletnek. Mindenki lelje meg benne a saját megoldását.

Szóval ez a könyv röviden, mindenféle felesleges szócséplés nélkül nyújt valami olyat, amitől úgy érezhetjük, hogy egy nanoszekundumnyi bepillantást nyertünk valami hatalmasba és egyetlen pillanatra talán még meg is értettünk valami nagyon fontosat a világmindenség titkaiból.

Értékelés: 9/10

Úgy gondoljátok, hogy egy ilyen vélemény után nehéz helyzetben vagyok? Nem vagytok egyedül ezzel a meglátással.

Nehéz besorolni ezt a művet, hiszem egy gyerek szemszögéből követhetjük végig a nem mindennapi eseményeket, ugyanakkor az egész történet nem más, mint egy felnőtt visszaemlékezése. Maguk az események is pont ennyire kettősnek tekinthetők, mert egy részről bennük foglaltatik a gyermeki nyitottság az újra, a hihetetlenre és a misztikusra, más részről a sorok mögött megbújva ott lapul a felnőtt kétkedése és elutasítása.

"Odavoltam a mítoszokért. Azok nem felnőttmesék, de nem is gyerekmesék. Annál is jobbak. Csak vannak."

Nem is Gaiman lenne, ha nem csavarna meg úgy egy teljesen hétköznapi helyzetet, hogy abból valami egészen különleges, egyedi és az utolsó jelentéstartalmáig elgondolkoztató történet kerekedjen ki a végére. Teszi mindezt ráadásul olyan formában, hogy szavaival, gyönyörű mondataival elvarázsolja azt, aki a kezébe veszi a könyvet és belekezd a történetbe. Az oldalakról áradó hangulat meghatározó, nem lehet a hatását figyelmen kívül hagyni, még akkor sem, ha a végső élmény mindenkinél teljesen eltérően alakul. Gaiman írásai számomra ezért különlegesek.

"Nem tudtam irányítani a világot, amiben voltam, nem tudtam otthagyni a fájdalmas dolgokat, az embereket vagy pillanatokat, de örömet leltem kis dolgokban, boldoggá tettek."

A családjával vidéken lakó hétéves kisfiú nézőpontjából elmesélt történet kifejezetten elemi hatással volt rám, teljesen beszippantott és egyszer csak azt vettem észre, hogy a kötet végére értem, a gondolataim viszont még mindig száguldanak, keresik a szándékosan nyitva hagyott kérdésekre és a galád módon odacsempészett utalásokra vonatkozó magyarázatot. Az élményt csak fokozta, hogy a főszereplő fiúnak még a neve sem derül kiés az író ezzel még inkább elősegítette azt, hogy úgy érezzem, igazán része, mi több fontos szereplője voltam a nem mindennapi történetnek, átéltem mindent, amit olvastam.

"A szörny sokféle lehet. Olyan, amitől félnek az emberek. Olyan, ami hasonlít arra, amitől réges-rég féltek az emberek. Olyan szörny is van, amitől az embereknek félni kellene, de nem félnek."

Azzal, hogy a mindig jelen lévő, de a modern ember számára szinte már felfoghatatlan, a mítoszból is kikopott, ősi lény is felbukkan a könyvben, felidéződik az olvasóban, a mélyen meghúzódó, mindeddig elnyomott, már-már zsigeri félelem, mindezek mellett az események pedig hol csodálkozást, hol borzongást vagy éppen viszolygást is a felszínre hoznak.
A mű nem hosszú, de mégis összetett, a valóság minden mélységét megmozgató és feltáró, ezernyi gondolatot ébresztő, részletes, utalások százait tartalmazó írás, amely a mondanivaló és az események szempontjából kerek egésznek tekinthető. Az már más kérdés, hogy utána nem lehet csak úgy elengedni az olvasottakat, mindig újabb és újabb kérdések fogalmazódnak meg a hihetetlen élményen átesettek fejében.

Az óceán és az éhmadarak egyszerűen lenyűgöztek, egyszerre féltem és találtam csodálatosnak őket. Az alapvető érzelmek könnyedén való befolyásolása rémisztő volt a számomra, ahogy az is, hogy olyan kevesen vannak, akik még átlátnak az álcán és még kevesebben, akik kezelni is tudják a problémákat. Tündérmese vagy valóság? Esetleg mindkettő? Imádom, ahogy a határok elmosódnak, összeérnek, kibogozhatatlanná válnak.

Értékelés: 9/10

Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éve: 2013.
Terjedelem: 178 oldal
Borító ár: 2.880,-
A mű eredeti címe: The Ocean at the End of the Lane
Fordította: Pék Zoltán

Forrás: magánkönyvtár (vásárlás, 2013.)

Vannak olyan időszakok az olvasó életében, amikor az egyik különleges világú, egyáltalán nem megszokottnak tekinthető regény követi a másikat. Mindez persze általában teljesen véletlenül alakul így, mert vannak időszakok, amikor a történetek egyszer csak megtalálnak és képesek olyan szinten elvarázsolni váratlan felbukkanásukkal, hogy még a fékezhetetlen kereplővel rendelkezőkbe is belefojtják a szavakat. Ezzel a könyvvel én is így jártam.

Victoria Schwab olyan világot teremtett, ahol minden embernek van egy története, vagyis inkább ő maga a Történet, amely a halál beálltát követően az Archívumba kerül. Mint levéltárban az iratok, úgy sorakoznak egymás mellett a múlt eseményeit magukban rejtő burkok. Van, aki mélyebben alszik és van, aki csak felszínesen, ez utóbbiak néha felébrednek és kijutnak a Sikátorba, végső céljuk pedig az Odaki, vagyis az emberek teljesen hétköznapi világa. Az Őrzők feladata, hogy a Történeteket még a Sikátorban elkapjákés a Visszavételen keresztül visszajuttassák őket az Archívumba, a Könyvtárosokra bízva a kóborlókat.

"Servamus Memoriam - A múltat védjük"

Egy világ, amelyről csak a beavatottak tudnak. Egy világ, ahol a tudás fájdalmas dologés a szabályok, a titkok sem véletlenül léteznek. Elég ha csak annyit tudsz, amennyi a feladatod ellátásához szükséges.De mi van, ha ez mégsem így van? Mi történik akkor, ha több információ kerül a birtokodba, mint amiről eredetileg tudnod illene?

A regény főszereplője egy fiatal lány, a tizenöt éves Mackenzie Bishop, akinek családja a szörnyű tragédiát követően lakhelyet változtat, hogy a mindenhol jelen lévő emlékek ne nyomják annyira össze őket. Az új hely azonban még több, de egészen más emléket jelent Mac és a különleges képességei számára, hiszen ő maga Őrző, akinek az a feladata, hogy Történeteket küldi vissza az Archívumba. Mac a nagyapjától "örökölte" meg ezt a feladatot, ő bontakoztatta ki a képességeit és készítette fel a feladatra, amelynek következményeként végül a lány lett a legfiatalabb Őrző a csapatban.

" A holtak némák, a tárgyak pedig, amelyek az emlékek lenyomatait őrzik, nem szólnak, amíg beléjük nem nyúlsz. De az élők érintése zajos. Az élő emberek nincsenek rendszerezve, katalogizálva - ez pedig azt jelenti, hogy emlékek, gondolatok és érzések kavarognak bennük (...)."

Az új szobájában Mac felfedezi egy régi gyilkosság emlékeit, és a tiltások ellenére is az események nyomába ered, kutakodni kezd. A nyomok és emlékek hiánya az, ami igazán felkelt az érdeklődését. Megkezdi a múlt szálainak felgöngyölítését, közben pedig ellátja megnövekedett feladatát, mert tudvalevő, hogy egy régi épületben mindig több az emlék és a gyakrabban várható a Történetek felbukkanása is. De ilyen mértékű gyarapodásra senki sem számított...

A regényben egymást váltják a jelenkor eseményei és Mac visszaemlékezései, az előbbiekből az új hely jelentette változásokat és a család életének alakulását, a mindennapokat, a múltat idéző részekből pedig a kiképzés, felkészítés folyamatát, az Őrző lét alapjait ismerhetjük meg. A két idősík nagyon jól kiegészíti egymást és kellőképpen érdekessé teszi a történetet, megalapozza az egész elbeszélés kissé borongós, sötét hangulatát, amelyben végül is csak az elmúlásról és a halál utáni lét egy fajtájáról van szó.

"Emlékeket hagyunk azokon a dolgokon, amelyeket szeretünk és becsülünk, amelyeket használunk és elkoptatunk."

Az Őrző lét magányos és veszélyes elfoglaltság, különösen egy fiatal lány számára. Nem egyszerű feladat elszabadulni a szülők figyelő tekintete elől, illetve megmagyarázni a sérüléseket, amelyeket akaratlanul is összeszed a teljesítés közben. Mac az életkorához képest komoly és felelősségteljes viselkedésű lány, akinek egy része szeretne normális életet élni, a másik része pedig örül különleges kötelezettségének és az ezzel együtt járó mozgalmas életvitelnek.

"- Igyekszem a lehető legkevesebbet hazudni. A kihagyások karmikus szempontból kevésbé károsak."

Ahogy az elvárható, a munka teljesítése közben felbukkannak az ellenkező nem képviselői is, akik kellő befolyást szereznek a fiatal lány hormonoktól befolyásolt gondolkodása fölött, mégsem mondanám ezt a kapcsolatot tipikus szerelmi háromszögnek, vagy akár csak egyenesnek, mert a hangsúly nem ezen a mozzanaton van. A két fiú: egy fekete és egy szőke, tipikus ellentétei egymásnak, már a felbukkanásuknál érződik, hogy ez egyikkel valami nincs rendben, de a szerző mindent megtesz azért, hogy összezavarja az olvasó gondolatait és következtetéseit. Bár nálam nem igazán járt sikerrel az ügyködése, a regényt ennek ellenére nagyon élveztem és ha a szerelmi szálban nem is, deaz alapcselekményben tudott azért meglepetést okozni. Azért azt elárulom, hogy ha választanom kellene Wesley és Owen között, akkor én bizony Wes mellett tenném le a voksom. :)

Nagyon tetszett az Archívum hierarchiai felépítése és feladatleosztása, valamint az egész rendszer: a Történetek tárolása, a keletkezett probléma kezelése, a titkok és az összefonódások. A világ felépítésének minden részlete egyedi és különleges, a hangulat teljesen átjárt az élmények feldolgozása közben. Roland, aki Mac "mentora"és egyébként Könyvtáros egészen hihetetlen figura.

A történet önmagában kerek egész, bár a befejezése olyan, hogy magában hordozza a folytatás lehetőségének esélyét is, amelyre mind a felépített világ, mind pedig a szereplők alkalmasnak és ígéretesnek bizonyultak. Nem is kellett sokáig keresgélnem ahhoz, hogy megbizonyosodjam róla, nem önálló kötetről, hanem minimum egy trilógia nyitó részét tartottam a kezemben. Annyi baj legyen, ha ezen múlik, akkor állok a folytatások elébe. :)

Az Archívum minden tekintetben különleges és sötét hangulata magával ragad, érdekes, rejtélyes és mozgalmas cselekménye fenntartja az érdeklődést, és bár nem mondanám éppen vidám történetnek, de nem nevezhető teljesen szokványosnak sem. Fejest ugrottam ebbe a világba, elmerültem benne és nagyon élveztem minden sorát, mert kevés olyan mozzanata volt, amelyre rá lehetne sütni a hétköznapi jelzőt.
Ha tehetitek, akkor ismerkedjetek meg vele Ti is!

Friss információ: a Könyvfesztiválra (2014. április 24-27.) megjelenik a regény folytatása!

Értékelés: 9/10 pont

Kiadó: Főnix Könyvműhely
Kiadás éve: 2013.
Terjedelem: 280 oldal
Borító ár: 2.980,-
A mű eredeti címe: The Archived
Fordította: Hudácskó Brigitta

Sorozat: Az Archívum
Folytatás: The Unbound,
Forrás: kölcsönkért (@zsorzsi)

A Napernyő Protektorátus sorozat első kötete különleges stílusával lopta be magát - nem csak - a hazai rajongók szívébe. Nagy magabiztossággal állítom, hogy nem sok ehhez hasonló stílusú mű lelhető fel a széles kínálatban. Alexia Tarabotti egy jelenség, csakúgy, mint a történetét papírra vető Gail Carriger. Feszes hasizmokra vágyó hölgyeknek kifejezetten ajánlom a sorozat olvasását, mert bizony a véget nem érő kacagással olyannyira megdolgoztatásra kerülnek az említett izmok, hogy még az edzések kihagyása sem fog problémát jelenteni. ~~Na, nem mintha ez az utóbbi engem annyira érdekelne...~~ Viszont a jó és humoros könyvet kifejezetten kedvelem.

Alexia Tarabotti, a különc, lélektelen, azaz természeten túli és már-már vénlány korban lévő úri kisasszony végre párra talált, ebben a részben már Woolsey grófnéjaként, Lord Maccon feleségeként találkozhatunk vele. Az ifjú pár vérmérsékletét és stílusát ismerve a házasság első három hónapja is mozgalmas lehetett, de most különösen nehéz napokat kell megélniük, ami kellőképpen próbára is teszi a lélektelen asszonyka és a vérfarkas gróf kapcsolatát.

Alexia, mint Lélekőr különleges helyet foglal el a királynő tanácsadói körében és igyekszik is a feladatának megfelelni, de egy este azzal kell szembesülnie, hogy a férje se szó, se beszéd faképnél hagyta és a dolga után rohant, a ház előtti pázsiton pedig az Indiából hazarendelt ezred üti fel éppen a sátrait. A kalamajka elrendezése után Londonban egy még nagyobb probléma várja hőseinket: az egész természetfeletti világ bajba került, kitört a halandósági járvány, azaz minden vámpír és vérfarkas újra ember, mi több halandó lettés az összes szellem, aki a járvány hatósugarán belül fellelhető volt, örökre eltávozott. Egyedül Lady Alexia Maccon maradt változatlan.

A járvány furcsán viselkedik, mert rövid idő múlva elhagyja Londont, továbbindul észak felé. Amikor Lord Maccon-t is északra, Skócia földjére szólítja a kötelesség, minden lében kanál felesége is útnak indul, léghajóra száll és ő is a Skót Felföld felé veszi az irányt.

"- Jól érzi magát, Lyall professzor? - kérdezte Alexia (...).
- Tökéletes egészségnek örvendek, köszönöm kérdését, Lady Maccon. Aki miatt aggódom, az az ön férje, és pillanatnyilag nem tudok vele kapcsolatot teremteni.
- Igen - vágta rá a grófné faarccal. - Én is mindennap szembesülök ezzel az akadállyal, amikor társalgunk."

Azt kell mondjam, hogy az írónő stílusa még mindig egyedi és lehengerlő, nem is tudom kifejezőbb szófordulattal jellemezni azt, amit olvasás közben átéltem. Még úgy sem, hogy ezt a könyvet gyengébbnek találtam, mint a Lélektelent.

Alexia továbbra is hozza a formáját és imádtam azokat a részeket, amelyekben a férjével, a nagydarab és hangos skóttal együtt szerepeltek.

"Egyes merész tudósok állítása szerint a fejlett kor társadalmi szokásai részben azért alakultak ki, hogy segítsenek kordában tartani és illemre szorítani a farkasembereket a nyilvánosság előtt."

Kevésbé kedveltem azokat a jeleneteket, amelyek Alexia lélekőri szolgálatáról szóltak és kifejezetten idegesítettek Miss Hisselpenny megnyilvánulásaiés számomra nyafogásnak tűnő úrikisasszonyos reakciói. Most vagy az előző részben is ennyire bosszantó volt és azt könnyebben viseltem, vagy most vitte túlzásba a szerző a modorosságot.

A lényeg, hogy eléggé megterheltek Miss Hisselpenny ruhakölteményei, mondatai és az egész stílusa. Amikor pedig még Felicity is csatlakozott a társasághoz, már végképp kapartam a falat. Leginkább kínomban. Azért nekik is voltak mosolygásra késztető megnyilvánulásaik. Csak túl sokat szerepeltek és így az "élményt" eléggé töménynek találtam.

Szóval voltak nagyon jó részei a történetnek, amelyeken hangosan nevettem és nagy-nagy örömmel, élvezettel olvastam, de voltak olyanok is, amelyek kifejezetten megviseltek. Viszont tetszett, hogy lényeges dolgokat ismerhettem meg Lord Maccon múltjáról, családi kapcsolatairól és persze kiderült egy-két dolog a természeten túliakról is, azaz lélektelenekről is. Mindennek természetesen köze van a halandósági járványhoz, illetve annak következményeihez. Na, és az sem elhanyagolható szempont, hogy a történet egy része Skóciában, egy soktornyú skót várban játszódik.... khmm... ahol sok-sok kiltes pasi is jelen van. :)

"A folyosón egyszerre megjelent egy csapatnyi nagydarab férfi - legtöbbjük szoknyában.
- Szent egek! - kiáltotta Felicity. - Mi van rajtuk?
- Kiltet hordanak - magyarázta Alexia, akit szórakoztatott a húga zavara.
- Ezek szoknyák! - felelt a sértett Felicity. - És méghozzá milyen rövidek, mintha balett-táncosoknak képzelnék magukat! (...)
Miss Hisselpenny azt se tudta, hová nézzen, végül a kandelábert választotta, és az arcáról sütött a felháborodás.
- Alexia - sziszegte oda a barátnőjének -, akárhová nézek, térdeket látok! Mitévő legyek?"

A merénylő kilétének megfejtése nem igazán jelentett meglepetést a számomra, és leginkább azon csodálkoztam, hogy Alexia nem jött rá korábban az összefüggésekre. A kötet eleje határozottan szórakoztató volt, aztán némiképp visszaesett a regény színvonala, és akkor kezdett helyreállni a világ egyensúlya, amikor kedvenc vérfarkas lordom újra feltűnt a színen, ismét összetalálkozott napernyős és kissé megviselt feleségével. A nyomozásról szívesen olvastam, a regény befejezése pedig határozottan tetszett. Úgy érzem, hogy ez az a sorozat, amelyet nem pont a csavaros cselekménye, hanem a különleges stílusa, a két főszereplő egyedisége és eléggé mozgalmas kapcsolatuk miatt olvasok.

Minden kifogásom és nemtetszésem ellenére is sikerült a regény végén olvasható történéseknek elérniük azt, hogy várjam a folytatást. Amely egyébként már a polcomon pihen, szóval csak ki kell érte nyújtani a kezem.

Értékelés: 7/10
Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás éve: 2012.

Terjedelem: 392 oldal

Eredeti cím: Changeless
Sorozat: Napernyő protektorátus
Kiadói sorozat: Arany pöttyös
Folytatás: Soulles - Lélektelen, Blameless - Szégyentelen, Heartless, Timeless
Forrás: magánkönyvtár (vásárlás, 213.)

Úgy érzem, hogy március csak bemelegítés volt a Könyvfesztivál előtt, a kiadók megtornáztatták az izmaikat, az igazi nagy durranásokra és bőséges választékra majd az áprilisi megjelenések esetében számíthatunk. Azért most is volt miből szemezgetni, én is találtam kedvemre valót a kínálatban. Meg is mutatom, hogy melyik kiadványokra csillant fel a szememben a birtoklási vágy.

Az Agave Könyvek mindig valami egyedivel jelentkezik, a legtöbb könyvüknek nem is tudok ellenállni, a könyvespolcom jelentős részét az ő kiadványaik birtokolják. Ebben a hónapban Rachel Ward ifjúsági thrillere, a Nem enged a mélység fülszövege dobogtatta meg a szívem. A regényt már olvastam és csak ajánlani tudom. Kim Stanley Robinson Nebula-díjas sci-fi regénye, a 2312 sem maradt észrevétlen a számomra, azóta már a polcomon sorakozik a regény, de az olvasása még várat magára.

A Delta Vision Kiadóütemesen és csendesen jelenteti meg a kiadványait, én pedig (és még egy páran) a Delta Vision Könyvroham elnevezésű akcióban csapunk le a kiadó minőségi könyveire. Márciusban Robin HobbÉlőhajók ciklusának befejező kötete, A végzet hajója II., valamint Greg Keyes Pokoli város című regénye keltette fel a figyelmem. A megrendelés megtörtént, már csak a kiszállításra várok (várunk).

A GABO Kiadó SFF sorozatán belül eddig nagyon jó regények jelentek meg, szeretem olvasni őket a különlegességük és a minőségük miatt. Ben Aaronovitch urban fantasy-ba oltott krimije, a London folyói már a beharangozását követően a "mindenképpen kell" kategóriába került és azóta már be is szereztem belőle egy példányt.

Az Athenaeum Kiadó könyvei után azóta érdeklődöm, hogy nyitottak a paranormálissal átszőtt krimi felé. Darynda Jones Második sírhant című regénye a Charley Davidson sorozat második kötete, az első nem tetszett annyira, de ezt a másodikat határozottan kedveltem. Értékelés is lesz hamarosan. Paul Finch Ne sikíts! című könyve paranormális nélküli krimi, de a fülszövege felkeltette az érdeklődésem. Pár nappal ezelőtt könyvesboltban jártam, de akkor még annyira friss volt a megjelenés, hogy nem találtam meg a kínálatban.

Az áprilisi várólista bejegyzés ennél lényegesen bővebb lesz, azt garantálom. Ha időm engedi, akkor előtte jelentkezem a kiadók Könyvfesztiválra tervezett megjelenéseinek részleteivel is.

Közeledik a XXI. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál és ezzel együtt a kiadók is színes programokkal és sok-sok megjelenéssel készülnek. Az olvasók legnagyobb örömére. A felröppent híreket, eseményeket nehéz követni, ezért azokat, amelyek a héten az én érdeklődésemet is felkeltették, csokorba gyűjtöttem és átnyújtom nektek. A MAXIM Könyvkiadó, az Agave Könyvek, a FUMAX Könyvkiadó és a Delta Vision híreiből válogattam.

A könyvfesztiválos megjelenéseket majd egy későbbi bejegyzésben vagy bejegyzésekben fogom összegyűjteni, listába rendezni. Ez a poszt most nem erről szól.

MAXIM Könyvkiadó

A kiadó Könyvfesztiválra tervezett megjelenéseit majd egy másik posztban részletezem, mert van egy időben korábbi esemény, amelyet érdemesnek tartok megemlíteni, még akkor is, ha én magam nem tudok jelen lenni a rendezvényen.

Forrás: Maxim Könyvkiadó facebook oldala

Ruta Sepertys, az Árnyalatnyi reményés a Kalitkába zárt álmok szerzője dedikál 2014. április 8-án (kedden) 18 órától Budapesten, az Allee Bevásárlóközpontban (címe: 1117 Budapest, Váli u. 3.) található Libri Könyváruházban!

Az eseményen a kiadó egyik szerkesztője beszélget az írónővel, amelyet követően a résztvevők is tehetnek fel kérdéseket, majd ezt követi a dedikálás. (Aki nem rendelkezik az említett regényekből példányokkal, annak lehetősége lesz a helyszínen megvásárolni, majd ezt követően dedikáltatni azokat.)

Agave Könyvek

A kiadó ugyan nem lesz jelen a Könyvfesztiválon, de a tőlük megszokott precizitással és ütemezéssel jelentetik meg a beígért kiadványokat, határozottan jónak és érdekesnek ígérkező regényeket. Itt van mindjárt az első, amely ráadásul egy hazai szerző nagyon várt műve.

Előrendelhető a kétszeres Zsoldos-díjas szerző, Brandon Hackett legújabb regénye, amelynek címe Az időutazás napja. A kiadvány várható megjelenése 2014. április 08., az előrendelés kedvezménye 35%.

A szerzővel interjú is készült, amelyet a kiadó blogján el is olvashattok. A regénybe bele is olvashattok.

2021. november. Amikor az első időgép működésbe lép, kétszázmilliárd időutazó jelenik meg a Földön. Az időutazás napját ünneplik, az első pillanatot, ameddig vissza lehet utazni a jövőből.

Az esemény eltörli az ismert világot: megszűnik a pénz, működésképtelenné válnak a kormányok, bárki számára hozzáférhető lesz minden jövőbeli technológia, köztük az időutazás. Tetszőleges jövőbeli évbe utazhatunk, egészen az időfolyam végéig. Ennek azonban hatalmas ára van, ugyanis az idő veszélyes játékszer.

Beregi Ádám él-hal a családjáért, ám az időutazás napján valaki a jövőből elrabolja a kisfiát és a feleségét, Enikőt. Ádám a kaotikus és folyton változó időfolyamban, őrült technológiák, valamint mesterséges mikrouniverzumok birodalmában próbálja megtalálni őket.

Az időgép feltalálója, Neil Jarrison különös, magának való ember. Bár 2612-ben kivégzik, mégis sokan szeretnének a nyomára bukkanni, mert olyan tudás birtokosa, amely megmentheti a világot. Vagy el is pusztíthatja. Csakhogy a feltaláló mindig egy lépéssel üldözői előtt jár, és úgy tűnik, kizárólag egyvalaki érdekli: egy Rebeca nevű titokzatos nő, aki minden rejtély kulcsa lehet.

A Brandon Hackett néven író Markovics Botond sodró tempójú, eredeti ötletekkel teli regénye egészen újfajta megközelítése az időutazás témájának.

A kiadó másik tervezett megjelenése leginkább a témája miatt keltette fel az érdeklődésem, amely egyszerre tűnik pimasznak, felháborítónak és viccesnek. Feszegetem a határaimat, mert az már biztos, hogy én olvasni fogom, a kiadó jóvoltából a megjelenés másnapján már a kezemben is tarthatom majd. :)

Melyik kötetről van szó? Ez a tabukat döntögető kiadvány nem más, mint Ben Brooks Lolito című regénye. A kiadvány 2014. április 22-én kerül ki a nyomdából, a kiadónál azonban már 35% kedvezménnyel előrendelhető.

A szerzőről érdemes tudni, hogy még csak idén lesz 22 éves, de már öt regényt írt, és Anglia egyik feltörekvő tehetségeként tartják számon. A művei jellemzően a mai fiatalokról szólnak, és legalább annyira provokatívak, mint humorosak.

Amikor Etgar megtudja, hogy első szerelme megcsalja őt, nagy bánatában az interneten lel vigaszra Macy, az unatkozó háziasszony személyében, aki nem mellesleg egy igazi milf. Kettejük kapcsolata eleinte kizárólag virtuális alapokon nyugszik, de aztán kitalálják, hogy találkoznak. Egy hotelszobában. Ez az esemény pedig fenekestül fordítja fel az életüket. Meg még néhány emberét a környezetükben.

A Lolito egy 15 éves fiú szerelmi története. Végtelenül vicces, tabukat döntögető és helyenként kifejezetten felháborító regény a Z generáció kamaszainak legédesebb fantáziájáról.

Van még egy kiadvány, amely mindenképpen számot tart az érdeklődésemre, az pedig nem más, mint Jeff VanderMeer Kontroll című regénye, amely a Déli Végektrilógia második kötete.

A kiadó így nyilatkozik a könyvvel kapcsolatban:

"Az Expedíció sikeres debütálása után május 6-ánfolytatódik Jeff VanderMeer Déli Végek-trilógiája. A Kontroll című második kötet egyszerre hasonlít az Expedícióra és tér el tőle nagyon: az atmoszféra nem változik, de Lovecraft, a Sztrugackij-fivérek és a Lost egyértelmű hatása után ezúttal az olvasónak olyan érzése lehet majd, mintha egy X-akták történetet olvasna John le Carré elbeszélésében. VanderMeer elképesztő ötleteket vonultat fel, és egy olyan befejezésre készíti fel az olvasót, amit igazán érdemes lesz várni."

A borító az első részhez hasonlóan ismét kivágott lesz. Az olvasható részlet várhatóan április végén érkezik majd, de addig is kedvcsináló idézetek olvashatók a moly.hu oldalon, a könyv adatlapján.

A Déli Végek nevű titkos ügynökség immáron harminc éve küld expedíciókat az X Térségbe, ebbe a távoli és a civilizációtól rejtélyesen elzárt, veszedelmes vidékre, a természetfeletti jelenségek titkainak kiderítése céljából. A tizenkettedik expedíció után azonban a Déli Végek mély válságba kerül, ezért megbízzák John Rodriguezt − ismertebb nevén Kontrollt −, hogy állítsa helyre a rendet. Számos kihallgatás, rengeteg titkos dokumentum és közel kétszáz órányi videofelvétel megtekintése után úgy tűnik, mintha feltárulna előtte az X Térség vészterhes valósága − ám amit Kontroll megtud, az végzetes lehet számára, ugyanis nemcsak a Déli Végeket illetően kell szembenéznie a kegyetlen igazsággal, hanem saját magával kapcsolatban is.

A Kontroll hajmeresztő folytatása az Expedíciónak, és a Déli Végek-trilógia befejezését olyan mesteri cselekményszövéssel készíti elő, amire a sci-fiben rég nem volt példa.

Még mindig nincs vége a kiadóhoz kapcsolódó híreknek, bejelentéseknek, változott ugyanis a személyes átvétel a webshopban: 2014. április 7-étől kedden és csütörtökön 9 és 16 óra között lehet menni a könyvekért.

FUMAX Könyvkiadó

Még a tavalyi évben került beharangozásra, a kiadó idén tavaszra ígérte és nagyon várós. Miről is van szó? természetesen Antony Ryan regényéről, A vér éneke című fantasy-ról. A kezdő író által e-bookban megjelentetett regény hihetetlen sikert ért el, kiemelkedő fogyást produkált és felkeltette egy kiadó érdeklődését is. Azóta már több mint 20 országban keltek el a kiadási jogok és minden időn legjobb fantasy debütálásaként tartják számon.

A regény a kiadónál 34% kedvezménnyel rendelhető elő, beleolvasót pedig ITT találhattok.

Vaelin Al Sorna apja legfőbb hadúr az Egységes Királyság uralkodójának szolgálatában. Mindössze tízéves fiát magára hagyja a Hatodik Rend kolostorának vasrácsos kapujánál. A Rendben árva gyermek módjára nevelkedő és jogos örökségétől megfosztott fiú meggyűlöli apját.

A rendtestvérek Vaelint és társait kegyetlen kiképzésnek vetik alá, ahol a sikertelenség következménye sokszor a halál. Megtanulnak viszont lovakkal bánni, kardpengét kovácsolni, életben maradni a vadonban, és nem utolsósorban embert ölni. Társául egy taszító küllemű, ám annál vérszomjasabb kutya és egy meglehetősen szeszélyes természetű ló szegődik, aki hősünket tűri meg legkevésbé a hátán.

Ekkor kezd el munkálni benne a vér éneke, egyfajta különleges képesség, amely segíti és vezérli útja során.

Miután kiképzése véget ér, a hírnevet és rengeteg sebet szerzett fiú a király befolyásának hálójába kerül, Hite és lelkiismerete ellenére, képességei végső határát feszegetve. Az őrült vagy lángész Janus király által kirobbantott igazságtalan háborúban tipródva Vaelin próbál az őt övező gyűlölet ellenére minél többeket megóvni, függetlenül attól, melyik oldalon állnak. Uralkodója hódítani küldte, de számol-e a háttérben munkálkodó erőkkel és Vaelin igazi céljaival?

Delta Vision

Ugyan nem friss a hír, de a héten úgy tapasztaltam, hogy érdemes felfrissíteni az információkat.

A Delta Vision fantasztikus akcióval rukkolt elő a tavalyi év végén: könyvcsomagokat árul, de nem a hagyományos módon, mert ezeknek a csomagoknak a tartalmát maguk az olvasók állíthatják össze. Hogyan?

Regisztrálj a kiadó weboldalára, majd ezt követően válaszd a webáruház menüpont alatt a Delta Vision Könyvroham almenüt. Amit a továbbiakban leírok, azt a kiadó oldalán is olvashatjátok.
Az akcióban kedvezményes csomagok közül választhatsz, melyek értéke 10.000,- Ft, 25.000,- Ft, valamint 50.000,- Ft. A csomagok egyre több könyvet tartalmaznak és a rendelt mennyiséggel (6 db/ 17 db/40 db) fordított arányban csökken a kötetek ára (1.667 Ft/kötet ártól egészen 1.250,- Ft/ kötet árig).
A csomagba bármely, a Delta Vision, a Cherubion Kiadó kínálatában megtalálható könyv beválasztható és vonatkozik a még meg nem jelent kötetekre is.
A csomag megrendelését és kifizetését követően kezdhető meg a vásárlás és folyamatosan, akár több részletben is adható le rendelés a keret rendelkezésre állásáig.
Az akcióban résztvevők részére - ha kimerítették a választott csomag kereteit - kiegészítő csomagok is vásárolhatók.
Az akció 2013. december 1-én indult és 2014. december 31-ig tart.
A fel nem használt keret felhasználását az akció lejárta után a kiadó nem tudja garantálni, tehát érdemes megfontoltan választani.
2014. december 1-től újabb akciós év indul, új lehetőségekkel.

Ha valakit riasztana az akció bonyolultsága, akkor meg kell nyugtatnom, hogy a kiadó jól átgondolta és kellő profizmussal végezte/végzi a kivitelezést is. Március 31-én rendeltem meg a legnagyobb csomagot (többen fogtunk össze a keret feltöltéséhez, mert ezt is lehet), az átutalással történő fizetést választottam, amelynek teljesítését követően azonnal kedvezményesen vásárolhattam a webboltban, azaz 1.250 Ft/db áron pakolgathattam a kosaramba a könyveket. Az egyik könyv előrendelhető állapotban volt még és a a nyomda késése miatt a rendelés teljesítése is csúszott pár napot, de még így is átvehettem az eléggé terjedelmes és sok-sok szépséggel teli küldeményemet április 4-én.

Nem feltétel, hogy egy kiadványból csak egy példány rendelhető, mi egyes kötetekből 3-4 példányt is rendeltünk. A csomagolás, a szállítás korrekt és pontos, a rendelés helyzete a személyes beállítások menüpont alatt nyomon követhető.

Jó vásárlást kívánok!

A Delta Vision Kiadó új kiadói sorozatot indított, a Delta Varázs Katlant, vagyis röviden D.V. Katlant. A sorozatnév alatt magyar szerzők színvonalas írásai bújnak meg, így kerülhettek a könyvesboltok és az érdeklődő olvasók polcaira Ta-mia Sansa és T. R. Salty regényei, amelyet az év végén a Féregszív-trilógia első kötete, a Hetedíziglen követett.

A figyelmet felkeltő címet viselő regény szerzője Varga Csaba Béla, akit szerzőként eddig nem ismertem, viszont figyelmes fantasy és sci-fi olvasó lévén már legalább tucatszor találkoztam a nevével. Hol? Mi sem egyszerűbb ennél, hiszen sok kedvelt olvasmány, többek között Robin Hobb Őrült hajó és A végzet hajója című regényeinek, az Idő kereke sorozat egyes köteteinek, Robert Heinlein Csillagközi invázió című írásának (új kiadás) vagy éppen a frissen megjelent Greg Keyes regény, a Pokoli város fordításait köszönhetik neki a magyar olvasók. Ugye, hogy így már ismerősebb? Ha nem hisztek nekem, akkor nézzetek utána. :)

Ennyi jó könyv és fantáziával átitatott oldal közvetítését követően nem is csoda, ha maga a szerző is megálmodott egy ismerős, de mégis egyedi környezetben játszódó, összetett történetet. A felvezetést követően nézzük végre a részleteket.

Az emberiség hétköznapjainak nyugalmát és egyhangúságát egy rendkívüli bejelentés zavarja meg, minden hírcsatorna ezt közvetíti: megérkeztek a Földre az idegen lények, végre felvették a kapcsolatot az emberekkel és elhozták számukra az idegen technológia nyújtotta előnyöket, elérkezett a rég várt Aranykor. Hogy mit kérnek cserébe? Első körben semmit, de aztán... Felmerül azonban a kérdés, hogy vajon tényleg csak most történt meg az első kapcsolatfelvétel? Vagy a régi legendák és a sokak által vadnak tartott elméletek mégis igazat szólnak és az idegenek köztünk élnek?

A kötet prológusa rögtön szembesíti az olvasót azzal, hogy az Aranykor mégsem hozta el mindenki számára a felhőtlen boldogságot és az emberiség igencsak megszenvedi az idegenek jelenlétét. Bevallom, hogy nem volt egyszerű értelmezni a bevezető történéseit és igazán csak akkor kerültek a helyükre az információk, amikor már javában benne jártam a történetben. A jövőt bemutató fejezet után visszaugrunk tíz évet a történetben, az elejétől megismerünk minden eseményt és döntést, amely a kezdő szituációig vezetett, majd pedig azon is túllépve továbbhaladunk a végkifejlet felé.

A regény cselekménye rengeteg szálon fut, számtalan helyszínt mutat be és még annál is több, szinte megszámlálhatatlan mennyiségű szereplő tűnik fel a lapokon.Értettem a szerző célját, amiért a kuszának tűnő és kissé nehezen követhető bemutatás mellett döntött: az idegen civilizáció technológiájának a Földre és az emberekre gyakorolt hatásáról, a befolyásolás mértékéről így kaphattam részletes és mindenre kiterjedő ismertetőt. A társadalom minden rétege feltűnik a lapokon, mindenki másként reagál a helyzetre és a körülmények változásáraés bizony felbukkannak nagyon is ismerős helyzetek az egyes fejezetekben. Nem mondom, hogy ez az egyszerűbb út, de mindenképpen több információt hordoznak magukban a gyorsan váltakozó fejezetek, mint ha minderről csak egy egyszerű leírás állna az olvasó rendelkezésére. Ugyanakkor azt sem hagyhatom szó nélkül, hogy hosszú ideig nem tudtam eldönteni, ki lesz a regény főszereplője, illetve azt sem, hogy sokak számára talán zavaró és kevésbé élvezhető lesz az író által - a változások és a kiváltott érzések, sorsok megjelenítésére - választott megoldás. Nem vitás, hogy ez a regény odafigyelést igényel és ha ez volt az eredeti cél, akkor a kivitelezés hibátlanra sikerült.

A férgek és a bogarak említése általában nem tölti el kellemes érzéssel az embereket, ennek a történetnek mégis a férgek a főszereplői.Először a merészségéért csodáltam a szerzőt, amiért olyan lényeket állított a középpontba, amelyek általában viszolygást váltanak ki, majd azért, mert sikerült elérnie azt, hogy mire ténylegesen is megmutatkozik a valójuk, addigra már határozottan megkedvelteti olvasóival az őket megszemélyesítő karaktereket, elfogadtatja furcsa alakjukat, még akkor is, ha abba maguknak a férgeknek is nehéz belenyugodniuk.

Kevin lassanként kitűnik a szereplők tömegéből és egy idő után már határozottan érezhető, hogy ő lesz az, akihez a történet központi szálát kapcsolni lehet. Kevin egyszerű fiú, aki árvaházban nőtt fel, majd elérve a nagykorúságot, kilép az életbe és elkezdi a tervei megvalósítását: érettségizni szeretne, majd jelentkezni az egyetemre. A fiú a tanulmányai mellett folyamatosan dolgozik és teljesen hétköznapi életet él, egészen addig, amíg egy alkalommal át nem megy a férgek kiszűrése céljából felállított kapun, amely jelezni kezd.Innentől fogva az élete nem más, mint menekülés és küzdelem, egymást követő meglepetések sora, majd a végén az elképzelhetetlen elfogadása.

A regény második felében már legnagyobb részben a férgekre, illetve a fejlődésükre koncentrál a szerző és csak indokolt esetben lép ki a történet az ő világukból azért, hogy tájékoztatást kapjon az olvasó a nagyvilág eseményeiről. Ez a kötetnek az a fele, amelynek a történéseiről már nem fogok részletesen beszámolni, mert azzal már túl sok mindent árulnék el, viszont ez volt a regénynek az a része, amelyet sokkal jobban szerettem olvasni, mint az addigi oldalakat. Miért? Talán mert a világ és a változások korábban bemutatásra kerültek,a szereplők ott álltak a tábla szélén és már csak mozgatni kellett őket, ez pedig a dolog élvezetesebb része.

Pozitívum, hogy a történet ismerős alapokra támaszkodik, ugyanakkor nagyon sok egyedi lényt is tartalmaz. A mitológiai és egyéb, főleg az idegenek korábbi látogatásaira tett utalásait számomra kifejezetten érdekesen használta fel a szerző, ahogy abban is biztos vagyok, hogy ha Erik von Daniken kezébe kerülne a kötet, akkor imádná ezt a könyvet és - pont az alapfeltevés miatt - bibliaként forgatná a továbbiakban. Viccet félretéve: nekem nagyon tetszett az alapötlet és a karakterfejlődés is, még akkor is, ha Kevin továbbra is kicsit idegennek tűnik nekem, és minden pozitív tulajdonsága és igyekezete ellenére sem sikerült maradéktalanul megkedvelnem.
Elismeréssel adózom azonban az író fantáziája előtt, amiért kitalálta és hihetően lefestette, mozgatta, motivációval és egyedi célokkal ruházta fel azt a sok-sok lényt, aki feltűnik a könyvben.A férgek mellett vannak itt lárvák, gázlények, vilivik és n'himek is.
A másik dolog, ami miatt kivívta a tiszteletem a szerző, az a cselekménybe épített bibliai utalások, jellemző vallási cselekedetek, illetve a végig jelen lévő társadalomkritika, amelyek egyike sem zavaró, sem mennyiségben, sem pedig egyéb szempontból, hanem a cselekmények szerves részét képezik és teljesen odavalónak, helyénvalónak éreztem őket.

Forrás: deviantart

A történet rengeteg utalást tartalmaz, amelyek egy része kifejezetten magyar vonatkozású. Bizonyos, a köznapi életben is sokat emlegetett mondatok a regényben is többször feltűnnek és mindannyiszor mosolygásra késztettek, a szerző nagyon jó érzékkel helyezte el ezeket az utalásokat a szövegben. Az események egy része Budapesten játszódik, mert Kevin egyébként - nevének hangzásával ellentétben - magyar legény, vagy legalábbis kis hazánkban nevelkedett fiatalember. Talán még jobban érezni lehetett volna a magyar vonatkozásokat, ha a főszereplő is magyarosabb nevet visel, de számomra így sem volt zavaró a helyzet.

Ez egy cselekményekben gazdag regény, a mozgalmasság érzetét a gyorsan váltakozó helyszínek és a rengeteg szereplő csak még inkább előidézi, de akcióról is bőven olvashatunk a kötetben, van itt minden: motoros verseny, üldözés, rajtaütés, háború, mindent eldöntő személyes viadal, érzelmek és egyéb indítékok generálta helyzetek. Az biztos, hogy az olvasónak nagyon oda kell figyelnie, ha a leírtak minden részletét a helyére akarja illeszteni, mert ez egy összetett és sok - első olvasatra akár lényegtelennek tűnő, de egyébként nagyon lényeges - információt tartalmazó történet.

Az utolsó fejezetek pedig bebizonyítják, hogy minden utalásnak helye van, minden mítosz mögött ott az igazság egy morzsája és a szálak jóval messzebb mutatnak, mint hinnénk. Hosszú felvezetés, sok kaland és embert próbáló döntés után nyilvánvalóvá vált, hogy nem minden az, aminek látszik és amit mi emberek a mindenségnek hiszünk, az csak egy apró fogaskerék a hatalmas gépezetben.

A trilógia célközönsége véleményem szerint elsősorban az erősebbik nem, de női olvasóként sem volt semmi kifogásom a cselekmények ellen, amely ha kicsit zavarosan indult is, de a végére határozottan ígéretessé és folytatásra mindenképpen érdemessé vált.

A könyvet köszönöm a szerzőnek!

Értékelés: 8/10 pont
Kiadó: Delta Vision
Kiadás éve: 2013.
Terjedelem: 512 oldal
Borító ár: 3.490,-
Sorozat: Féregszív-trilógia

Folytatás: biztosan lesz, de a címe még nem ismert
Kiadói sorozat: D.V. Katlan
Forrás: magánkönyvtár (recenziós példány, szerzőtől)

Ez egy rendhagyó hónap volt. Mármint saját magamhoz képest és a rovat többi bejegyzését tekintve is. Mióta blogot vezetek, nem kellett még azon elgondolkoznom, mit is fogok majd ebbe a rovatba írni, mert mindig volt mit. Eddig. Most ugyanis eléggé kétségbe estem, mert már csak pár nap volt hátra a hónapból és eléggé csehül álltam, már ami a beszerzéseimet illeti. Bár lehet, hogy valaki ennek is örül: végre egy rövid bejegyzés, gondolja magában. :) Nézzük akkor, hogy mi is volt részemről ez a hatalmas kétségbeesés.

Ebben a hónapban két recenziós könyv érkezett hozzám, ami szintén eléggé visszafogott mennyiség a korábbiakhoz képest, de ami nem is baj, mert legalább a polcomon olvasás után sikítozó kötetek közül is sikerült párat elhallgattatnom, azaz elolvasnom.

Az Agave Könyvek a hónap elején egy ifjúsági thrillert jelentetett meg, Rachel Ward Nem enged a mélység című regényét. Nem egy szokványos YA regényről van szó, hanem egy tényleg borzongató és nagyon olvasmányos történetről. Nekem nagyon tetszett és nyugodt szívvel tudom ajánlani. Örülök, hogy olvastam.

Az ekultura.hu szerkesztősége pedig Darynda Jones Második sírhant című regényét juttatta el hozzám. Az első résztől nem estem annyira hasra, de ez a rész teljesen beszippantott. Az értékelésem már kész, első körben az ekultura.hu oldalán találkozhattok majd vele, aztán pedig itt a blogon is.

Eredetileg mindössze ennyiről szólt volna a bejegyzés, ha egyik nap nem kapok egy olyan hírt, amelyet női szokás szerint shoppingolással kellett orvosolni. Ez a tevékenység egyébként nem jellemző rám, de most kifejezetten jól esett és boldogan mentem haza a szerzeményeimmel. Meg egyébként is volt beváltható kuponom, illetve ajándékutalványom. Szóval... :)

A kosaramban landolt Kim Stanley Robinson 2312 című sci-fije, amelynek a borítója eddig is tetszett, de amint élőben is megláttam, egyszerűen beleszerettem. Hazajött még velem Ben Aaronovich London folyói című urban fantasy-ba oltott krimije. Mindig is szerettem az angyalok és démonok főszereplésével készült regényeket, illetve a világaikat. Most találtam egy olyan kiadványt, amelyet magyar szerző írt és ez a témája. A kezemben maradt, amikor a kassza felé indultam, ezért Pajor Enikő A láthatatlan harc című írása is a polcomra került.

Mindössze ennyi. Most mit szóltok hozzá? Ugye, hogy teljesen rendhagyó ez a hónap? Én szóltam. :)

Már-már villámgyorsnak mondható az a tempó, amellyel az eredetileg kilenc részesre tervezett sorozat második része a magyar olvasók kezébe került. Talán nem véletlenül, hiszen Atticus, a vasdruida első kalandja kifejezetten szórakoztatónak és olvasmányosnak bizonyult, magam is imádtam a kelta mitológiával, rengeteg akcióval átszőtt jelenkori történéseket és a hasizom fejlesztésére is alkalmas humort.

„Kiderült, hogy ha kinyírsz egy istent, hirtelen megugrik a népszerűségi indexed.” Ez Atticus újabb kalandjának kezdő mondata, és már ebből is érezhető, hogy hősünk azon elhatározása, miszerint életét visszakormányozza a megszokott kerékvágásba, eleve hamvába holt ötlet, kivitelezése pedig teljességgel esélytelennek tűnik.
A Megátkozva eseményei egyenes következményei az előző kötet történéseinek, minden abba az irányba mutat, hogy az egyetlen élő druidának korábbi tettével sikerült láncreakciót elindítania: a kelta istenek kiiktatása a Tuatha Dé Danan udvarában, a helyi boszorkánykör létszámának csökkenése pedig Tempe városában okozott a hatalmi pozíciók terén hirtelen üresedést, amelynek betöltésére természetesen mindenki saját magát tartja a legalkalmasabbnak.

Miközben az istenek egymással vannak elfoglalva, a város meggyengült védelmére felfigyel egy népes, ugyanakkor nem éppen emberbaráti viselkedéséről híres boszorkánycsapat, valamint a nehezen kezelhető és veszélyes bacchánsnők vegasi hordája. Mindezek mellett ott vannak még az előző összecsapás alkalmával megszökött démonok, akiket alkujuk kényszerít – az egyébként nyugalmas élet után áhítozó – druida megölésére. Ennyi probléma mellett a békesség és a harmónia csupán csak álom maradhat, főleg úgy, hogy minden érdekelt fél kitüntetett figyelmet szentel Atticusnak: van, aki szövetségesként vagy problémamegoldóként tekint rá, és van, aki véglegesen félre akarja állítani.

Úgy gondolom, hogy ha valaki kedvelte az első rész stílusát, akkor ez a kötet már nem fog különösebb meglepetést okozni, bár az is igaz, hogy csalódást sem. A világ felépítésének leírása, a hatalmi berendezkedés bemutatása az előzményben már megtörtént, ezért ezzel most nem sokat foglalkozik a szerző, nem zúdítja olvasók nyakába az információk sokaságát, helyette inkább a cselekményre helyezi a hangsúlyt. Az új lényekkel és csoportokkal kapcsolatos tudnivalókat apránként és jellemzően az eseményekbe ágyazva tudatja az érdeklődőkkel, ráadásul nem felejtkezik el a nyelvi „továbbképzésről” sem, a különbség csupán annyi, hogy az ír szavak kiejtése helyett most a lengyel családnevekkel ismerkedünk meg közelebbről.

A rengeteg megoldandó probléma és a leírások csökkenésének egyenes következménye, hogy a könyv lényegesen mozgalmasabb, mint az előzménye, a főszereplő szusszanásnyi időre sem áll meg, mindig történik vele valami.Atticus nem is teljesen ura a helyzetnek, inkább úgy mondanám, hogy az események foglya: teszi, amit tennie kell, próbálja a helyzetből kihozni a legjobbat, de leginkább a túlélésre törekszik. Többször éreztem úgy, hogy az isteni hatalmasságok és különféle érdekcsoportok bábként rángatják az egyébként kétezer éves druidát, mert bármennyire hatalmasak is, nem boldogulnak a segítsége nélkül. Atticus pedig egyezkedik, alkut és szövetséget köt, menekül, bujkál, küzd, megsérül, és még mindig reménykedik abban, hogy az őrült rohanásnak egyszer vége lesz, végre feltöltekezhet a háza előtti gyepen vagy futhat egyet a kutyájával.

Ha Atticus némiképp megtépázottabb és elfoglaltabb is, mint ahogy korábban megismertük, egy valami nem változott: a könyv humora továbbra is fergeteges, képes elűzni a mindennapok felhőit, és kirobbantja a kacagást azokból, akik szeretik az enyhén szarkasztikus és helyenként kétértelmű megjegyzéseket. Ez utóbbiak kiemelkedő művelője Mrs. MacDonagh, a hazafias gondolkozású ír özvegy, aki ebben a részben sem hazudtolja meg önmagát. Természetesen nem marad el mögötte Oberon, Atticus kutyája sem, aki lemondott hordatoborzó és kalandozó hadjáratokra vonatkozó terveiről, helyettük most éppen a Hatalom ellen lázad, ugyanakkor továbbra is imádja a filmes hasonlatokat és komplett filozófiai értekezést kanyarít a jutalomfalatról. A korábbiakban csak emlegetett Prérifarkas is feltűnikegy rövid, de határozottan emlékezetes jelenet erejéig a színen. Az említett hármas továbbra is a szereplőim számára felállított ranglista képzeletbeli dobogós helyeit foglalja el, talán csak Prérifarkas tolakodott előre és szorította le – az életkorához képest néha teljességgel esetlenül viselkedő – főszereplőt a bronzérmes helyről.

A szerző ügyesen keveri az eseményeket, és bár a jelen kötet eseményei lezártnak tekinthetők, mégis kellő mennyiségű szál maradt elvarratlanul ahhoz, hogy felébressze az olvasóban a hasonlóan mozgalmas folytatások megismerése iránti igényét. Kétség nem férhet hozzá, hogy miként érzek a folytatással kapcsolatban: alig várom, hogy megjelenjen, és megismerjem az arizonai Tempe városának, valamint a norvég istenek birodalmának nyugalmát megzavaró újabb eseményeket.

Az értékelés az ekultura.hu oldalon is megjelent.

Pontszám: 9 pont
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2013.
Terjedelem: 296 oldal
Borító ár: 2.499,- (puha borítós) / 3.499,- (keménytáblás)
Eredeti cím: Hounded
Fordította: Acsai Roland
Sorozat: A Vasdruida Krónikái
Előzmény: Hounded - Üldöztetve
Folytatás: Hammered, Tricked, Trapped, Hunted
Forrás: magánkönyvtár

Ez a kötet nem más, mint egy előtörténet, amelyet a külföldi olvasók utólag ismerhettek meg, kis hazánkban viszont ennek a résznek a megjelenésével kezdődött el a sorozat. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy időrendben kerülnek kiadásra Anne Pigeon kalandjai és még szerencsésebbek lennénk, ha végre folytatódna a sorozat, mert a következő kötetet már megígérte egy ideje a kiadó, de azóta sincs róla semmi hír, ez pedig elszomorít.

A történet már a fülszövegével felkeltette az érdeklődésem, de az olvasással kivártam, gondolva és remélve, hogy hamarosan lesz folytatás, ami azóta sincs. Erősen hezitáltam tehát az olvasással és úgy gondoltam, ha a regényt felveszem a Csökkentsd a várólistádat 2014. kihívás kötetei közé, akkor az talán annak ellenére is olvasásra fog ösztönözni, hogy még nincs folytatás. Így is lett.

Anna Pigeon meztelenül, betört fejjel, kificamodott vállal ébred egy víznyelő üreg mélyén a Glen Canyon sivatagos fennsíkján. Kiszáradt nyelve feldagadt a szomjúságtól. Fogalma sincs, hogyan került oda, nem emlékszik, mikor veszítette el a ruháját és az eszméletét. Kétségbeesetten próbálja felidézni, mi történhetett vele, és közben igyekszik felfedezni szűk börtönét…

Nem igazán tudtam, hogy mire számítsak a regénnyel és a cselekményével kapcsolatban, még a fülszöveg ellenére sem. Mert azt el kell ismerni, hogy egy víznyelő mélyén ragadt nő agóniájáról és haláltusájáról olvasni majd ötszáz oldalon keresztül - még akkor is, ha egészen pici formátumú a könyv - nem egészen tűnik vidítónak és mozgalmasnak. Szerencsére ez a történet nem csak erről szól, sokkal összetettebb és cselekményesebb ennél.

A szerző realistán és hihetően ábrázolja Anna döbbenetét, szenvedését, a sokkot, amelyet akkor él át, amikor visszanyeri eszméletét a víznyelő alján, amikor már a kiszáradás határán áll és amikor rádöbben, hogy mit tettek vele. Nem tudok mást mondani, csak azt, hogy elképesztően élethűen sikerült lefesteni egy védtelen és tehetetlen (valóban az?) nő agóniáját és zavaros gondolatait, és ugyan nem ez a könyv legmozgalmasabb része, de lelki szempontból az egyik legerősebb, bár nem sokkal előz meg egy másik jelenetet.

"A szépség kicsit olyan, mint a szerencse. Nem számít, hány emberrel osztozunk rajta, egy darabka mindig marad belőle."

Sokáig a víznyelő az egyetlen helyszín, de aztán feltárul az a világ, ahol az üreg is található, ahol az egész történet játszódik és bevallom, hogy nagyon kíváncsivá tett mindaz a természeti szépség és különlegesség, amely a leírásokban elém került. Hajtott a kíváncsiság, hogy utánanézzek, rákeressek a Glen Kanyonra, illetve egyes részeire és a képeket meglátva a szavam is elakadt. Innentől kezdve teljesen másként figyeltem a leírásokat és magát a cselekményt is, mert elvarázsolt, hogy ez a csodálatos táj mennyire szerves részét képezi a történetnekés mennyivel kevesebbet adna a regény, ha ugyanez a történet valahol máshol, egy teljesen hétköznapi helyen játszódna. Érik bennem a gondolat, hogy írnom kellene erről a természeti csodáról egy bejegyzést a Barangolás rovatba, de elképzelhetően ez nem mostanában lesz.

Ugyan ez Anna Pigeon regénye, de nem csak az ő nézőpontját követjük végig a könyvben, hanem a munkatársa, Jenny gondolatai is megelevenednek a lapokon. Nem értettem, hogy ennek miért volt így értelme, mert nem adott túl sokat hozzá a regényhez, de elkönyveltem annak, hogy hátrányban vagyunk a sorozatot eredeti nyelven olvasókkal, hiszem ők már Anna számtalan kalandját átélhették (a sorozat eredeti nyelven már a tizenhatodik kötetnél tart!), míg mi csak ezt az egyet ismerjük. Még az is lehet, hogy Jenny fontos szereplő lesz a továbbiakban, nézőpontja nélkülözhetetlen lesz, csak éppen még mi nem tudunk róla. Sajnos ebben a regényben Jenny gondolatai vagy a munkája (az emberi ürülék összegyűjtése a park területén, illetve az oktatások lebonyolítása) vagy Anna körül jártak. Egyik sem dobott fel igazán.

Az volt az érzésem, hogy a szerző szándékosan bonyolította túl a cselekmény, igyekezett elterelni az olvasó gondolatait és összezavarni, hogy ne vegye túl korán észre azt, ami nyilvánvaló. Volt olyan része a történetnek, amikor csak csodálkozva néztem, hogy Anna miért nem jött még rá az összefüggésekre, miért hagyja magát ennyire megvezetni? Ez a rész nem sikerült eléggé csavarosra és kiszámíthatatlanra, nekem legalábbis nem okozott megoldást az elkövető kiléte. Ahogy a motivációja sem, mert azt is könnyen ki lehetett találni, ellenben a háttérben álló okok megleptek, még akkor is, ha több jel is abba az irányba mutatott.

Anna fejlődése a regényben végig folyamatos, a gyászoló és megtört, a parkról és a vadonról mit sem tudó városi lányból a megpróbáltatások és az átélt kalandok hatására erős és határozott nővé válik, aki megtalálta a helyét a világban és vannak tervei a jövőre nézve. Csodálatra méltó a kitartása és az akarata, ahogy imádtam a színházzal kapcsolatos életszemléletét és az ott megszerzett emberismeret gyakorlatba való átültetését is.

Vegyesek az érzéseim ezzel a regénnyel kapcsolatban, mert egy részről elvarázsolt a helyszín, más részről maga a történet számomra eléggé kiszámítható volt, de érzem, hogy a főszereplőben több van, mint, amit ebben a részben megmutatott magából, a folytatásokban még vagányabb és talpraesettebb lehet, mint amilyenné ennek a regénynek a végén vált. Igen, határozottan kíváncsi vagyok Anna további, a Glen kanyon különleges természeti képződményei között átélt kalandjaira. Vajon mennyi az esélye annak, hogy mindezt magyarul is megtegyem? Nagyon jó lenne tudni...

Értékelés: 7/10

Kiadó: Cor Leonis

Kiadás éve: 2012.

Terjedelem: 477 oldal

A mű eredeti címe: The Rope

Fordító: Illés Róbert

Teljes ár: 2.990,-

Sorozat: Anna Pigeon,

Folytatás: Oroszlánkörmök, A Superior Death, Ill Wind, Firestorm, Endangered Species, Blind Descent, Liberty Falling, Deep South, Blood Lure, Hunting Season, Flashback, High Country, Hard Truth, Winter Studí, Borderline, Burn
Forrás: magánkönyvtár (vásárlás, 2012.)

Van úgy, hogy egy sorozat kezdő kötetének nem sikerül teljes mértékben lenyűgöznie, nehezen teszem túl magam a hibáin, de közben azt is érzem, hogy az írói stílus folyamatosan csiszolódik, a befejezés pedig eléri, hogy érdeklődve forduljak a folytatás felé.Az előzménytörténettel pontosan így jártam, mert bár alapjában véve tetszett, ugyanakkor a számomra túlzottan erőltetett poénok eléggé megfeküdték a gyomromat, ezért nem csoda, ha ellentétes érzések viaskodtak bennem:egyszerre akartam olvasni a második részt, és tartottam is tőle.

Amikor azonban a kezembe foghattam az újabb kalandot magában rejtő kiadványt, mindennél jobban éreztem a kényszert, hogy belelapozzak – gondoltam óvatosan közelítek, éppen csak beleolvasok, aztán majd meglátom... Eléggé megdöbbentem, amikor arra eszméltem, hogy az egyre gyengülő fényben már alig látom a szöveget, a lap alján látható oldalszámok pedig három számjegyűek. Bizony rendesen beszippantott, magával sodort a történet, ami azért már önmagában is jelent valamit. Hogy mit tettem? Megrántottam a vállam, felkapcsoltam a villanyt, és a külvilág történéseit figyelmen kívül hagyva folytattam az oldalak ütemes fogyasztását, aminek egyenes következményeként a család egy része maga gondoskodott a vacsorájáról, én meg nem aludtam valami sokat aznap éjszaka.

Korábbi elképzelésem, miszerint a sorozat regényei egymástól független nyomozásokból, illetve a köteteken végighúzódó magánéleti és részben misztikus szálból épülnek fel, határozottan jó tippnek bizonyult. Ebben a kötetben Charley titkárnőjének ismerőse tűnik el nyomtalanul, mindössze egy kétségbeesett sms-t és egy rejtélyes üzenetet hagyva maga után. A nyomozás szálai azonban a múltba vezetnek, húsz évvel ezelőtti események kapcsolódnak a jelenkor megoldásra váró problémáihoz. Szimatolás közben magánnyomozónk mindenhol akadályokba ütközik, sőt mi több, megfenyegetik, és még a félreállítására is kísérletet tesznek. Ismét.

Az előzmények ismeretében biztos voltam abban, hogy Charley magánélete jelen esetben is meglepetésekkel és humoros vagy éppen bosszantó helyzetekkel fog szolgálni. Mivel a rendőrség arra számít, hogy Reyes, a szökött elítélt, előbb vagy utóbb feltűnik Charley közelében, ezért a lány minden lépését megfigyelik, ami persze neki kifejezetten zokon esik. Ráadásul a családtagjai – még azok is, akikre egyébként ez nem jellemző – felettébb furcsán kezdenek viselkedni…

Charley és Reyes kapcsolata sem mondható éppen szokványosnak, ahogy maguk a személyek sem: a halál szexi angyalának és a Sátán szívdöglesztő kinézetű fiának semmi keresnivalója egymás mellett és mégis… Az élet gyakran kiszámíthatatlan, és ráadásként most kozmikus jelentőségű játszmáról van szó. Egy hét telt el a sokat emlegetett szökés óta, és amikor Reyes meglepetésszerűen materializálódik Charley fürdőszobájában, a testét tetőtől talpig vér borítja, viselkedése pedig egyszerűen rémisztő. A félreértést később ugyan tisztázzák szereplőink, de a helyzeten nem sokat javít a férfi döntése, miszerint hátrahagyja fizikai testét, amely csak akadályozza őt a feladata, azaz a lány védelmének ellátásában. Charley természetesen ellenzi ezt a lépést, mindent megtesz Reyes mindenki elől rejtegetett testének felderítése érdekében, ezzel pedig megkezdődik a két különleges képességű és rendeltetésű szereplő bújócskája és természetfeletti kötélhúzása.

Bonyodalmakban és történésekben most sincs hiány, magánnyomozónkra igencsak mozgalmas időszak köszönt, a huszonnégy órából álló nap több esetben is kevésnek bizonyul a kettős nyomozás szálainak felgöngyölítése, a csapdák elkerülése és az energiák visszanyerése szempontjából. A regény végig mozgalmas, a történet nehezen ereszti el olvasóját, minden oldalon újabb hihetetlen helyzetről, üldözésről, tűzharcról olvashatunk vagy éppen heves érzelmektől és feszültségtől szikrázik az aktuális jelenet.

A korábbi rész történéseivel ellentétben most végre úgy éreztem, hogy ebben a kötetben a nyomozati szál kellőképpen kidolgozott, érdekes, mozgalmas, végig jól követhető és legnagyobb örömömre a vége sem összecsapott, az előzetesen feltárt információkból logikusan következik a megoldás, minden titok megfejtésre kerül. Az ugyan némiképp bosszantott, hogy mindenki, legyen az családtag vagy ismeretlen, úgy viselkedett, mintha élete egyetlen célja a magánnyomozó akadályozása, lelki zsarolása, testi épségének veszélyeztetése, figyelmének elterelése lenne, de vitathatatlan, hogy részben ettől lett igazán érdekes a cselekmény.

Szerencsés helyzetben vagyunk, mert nálunk nem telt el sok idő az első két rész megjelenése között, de azért ez nem általános jelenség. A szerző több alkalommal is visszautal a főszereplő páros kapcsolatát átszövő összetett misztikus szál eddig feltárt titkaira és annak kozmikus szintű összefüggéseire. A hivatkozások rengeteg olyan információt tartalmaznak, amelyek ismétlése, pontosítása minden szempontból elősegíti a további, az emberi szintet meghaladó lépések megértését– magam is szívesen vettem a már ismert tények felelevenítését. Imádtam Reyes váratlan felbukkanásait, reakcióit, a két főszereplő egymásnak feszülő akaratát, valamint a másik érdekeit, biztonságát minden esetben szem előtt tartó, mindennel és mindenkivel vívott csatáját. Motivációjukat és ellenérzéseiket megértettem, elfogadtam, és bár mindkét fél tervének érvényesülése magában hordozta a helyzet kedvezőtlen alakulásának lehetőségét, én akkor is a lánynak drukkoltam, az ő döntését éreztem a kisebbik rossznak.

Pontosan azt kedvelem ebben a sorozatban, amit szerintem sokan nem fognak: a főhősök együtt vannak és mégsem, amolyan se veled-se nélküled állapotban léteznek, és a boldog befejezés is várat még magára, ugyanakkor folyamatos a feszültség, izzik a levegő, és mindent elborít a várakozás, a felfedezés érzése. Charley és Reyes egymás iránti vonzalma egy percig sem kérdéses, de az ellentétes nézetek érvényesítése és a zűrzavarok közepette megint csak egy pici lépéssel jutott előrébb kettőjük kapcsolata, hogy aztán kétszer annyit hátráljon vissza.

Charley képességei fokozatosan fejlődnek, az egyre megdöbbentőbb helyzetek újra és újra olyan reakciókat váltanak ki belőle, olyan dolgok megtételére késztetik, amelyekkel még maga sincs tisztában, egyszerűen ösztönből, a rendeltetésének, küldetésének megfelelően cselekszik. Az egyik ilyen hirtelen és előre nem látott tettének következménye az a befejezés, amely miatt most szinte a falat kaparom türelmetlenségemben, mert mindennél jobban meg akarom ismerni a különleges páros történetének folytatását. Remélem, nem kell rá sokat várnom!

Az értékelésem az ekultura.hu oldalon is megjelent.

Értékelés: 8/10

Kiadó: Athenaeum Kiadó

Kiadás éve: 2014.

Terjedelem: 446 oldal

A mű eredeti címe: Second Grave on the Left

Fordító: Varga Krisztina

Borító ár: 3.490,- Ft

Sorozat: Charley Davidson
Előzmény: Első sírhant

Folytatás: Harmadik sírhant

Forrás: magánkönyvtár

Több olyan sorozat van, amit minden hibája ellenére is nagyon szeretek és bőven akad olyan is, amellyel szemben nem olyan mély az imádatom, de a cselekmény, egy-egy szereplő, esetleg az író stílusa csak nem hagy nyugodniés olvasni akarom az összes részt, ami csak megjelenik. A Csitt Csitt egy ilyen sorozat. Az elején nem tudtam hová tenni magamban és már azt gondoltam, hogy félreteszem az első részt és magukra hagyom a bukott angyalokat, na meg a főszereplő csaj folyamatos nyavalygását, amikor a szerzőnek végre sikerült egyet csavarnia a történeten és felébresztenie a folytatások iránti kíváncsiságomat. Aztán a másodikés a harmadik résszel is így jártam, az egyik szereplőt igencsak megkedveltem, illetve mindig ért valami meglepetés, ami csak hajtott tovább. Most pedig ott tartok, hogy a negyedik, és egyben a sorozat utolsó részéről kopácsolok. Befejeztem egy sorozatot, amely nagyon jó érzés. De akkor miért is érzem a keserűséget magamban? Ezt bizony nem olyan egyszerű elmagyarázni, de azért megpróbálom...

Az előző kötet olyan végkifejlettel zárult, amellyel nagyon magasra helyezte azt a bizonyos lécet az írónőés kíváncsian vártam, hogy miként fog a saját maga által felállított csapdából kikeveredni. Pont ez volt az, ami miatt annyira vártam a folytatás megjelenését. Biztos voltam benne, hogy a szerzőnek van egy nagyon jó ötlete a megoldásra, amelyet képes megkoronázni egy még briliánsabb megvalósítással. Hol is vesszük fel a történet fonalát ezzel a kötettel? Nora hatalmas kelepcében van, hiszen azzal az esküvel, amivel megmentette Foltot, egyben el is kötelezte magát, köti Hanknek tett esküje, és ha akarja, ha nem, vezetnie kell a nefileket a bukott angyalok elleni háborúban. De hogy teheti ezt, amikor a szerelme is egy bukott angyal és az arkangyaloknak megígérte, hogy nem lesz háború? Az, hogy eltitkolja a kapcsolatát Folttal, csak egy dolog, az embereket és a nefilek legtöbbjét talán megtévesztheti, de az arkangyalokat nem, és az esküjét sem tudja semmissé tenni.

Aki figyelmesen olvasta az eddigieket, már rá is jöhetett arra, hogy mi is volt a bajom ezzel a résszel. Igen, az volt a problémám, hogy a folyamatos meglepetések és csavarok után ez a kötet valahogy laposnak és bizony helyenként a cselekményében is olyan furcsának tűnt. Egyedül a befejezés az, ami kicsit dobni tudott a megítélésemen, de most azt sem találtam annyira erősnek, mint az előző részek esetében. A korábbi kötet fantasztikus befejezése, amely miatt annyira lázban égtem, valahogy kihűlt, mire ez a kötet a kezembe került és az emlékeim is kellőképpen megkoptak már, nehezen rázódtam vissza Nora és Folt világába. Az emlékek ugyan visszatértek lassan, a történetben éktelenkedő lyukak eltűntek, de a láz csak nem akart visszatérni és ebben sem a cselekmény, sem pedig a szereplők nem voltak segítségemre.

Nora ugyan sokat fejlődött a sorozaton belüli legelső megmozdulásaihoz képest, és határozottan cselekvőképes hősnővé sikerült kinőnie magát, de azért most is volt több olyan megnyilvánulása, ami miatt legszívesebben kitéptem volna az adott könyv oldalait, hogy nem is lássak többé ilyen butaságot. De ugye könyvvel nem teszek ilyet, ezért visszafogtam magam. Az arcom épségét is igyekeztem megőrizni, ezért inkább csak halkan szitkozódtam és morogtam, mint feleslegesen karmolásztam.

Aztán ott van Folt, aki egy részről hős szerelmes, más részről pedig teljesen önálló és járja a saját útját, megy az intézni és kutatni való dolgai után. A rózsaszín mázas, csöpögős vallomások váltják egymást a néha csak plátóinak tűnő kapcsolat megnyilvánulásaival. Bevallom, hogy összezavarodtam, amely talán nem is csoda. Ennek ellenére továbbra is Folt a sorozatban a kedvenc szereplőm, bár itt már nem hozta azt a színvonalat, amelyet a korábbi részek eseményeiből szőtt - egyre kellemesebbé váló - emlékeim alapján megőriztem magamban. De el kellett fogadnom, hogy ezt teszi a szerelem...

Sokat gondolkoztam, hogy mi szükség volt erre a negyedik kötetre? Ha sikerült volna kicsit jobban meghúzni az előző részeket, akkor bizony a négy rész cselekménye bőven belefért volna a három kiadványba. Talán jobb is lett volna... A regény kétharmada ugyanis - minden túlzás nélkül - maga volt a dögunalom:Nora titkolja Folttal való kapcsolatát és ezért kitalál egy hamis kapcsolatot az egyik nefillel fedősztoriként, majd ugyanezzel a nefillel sehol nem mutatkozik együtt, de sokat edzenek titokban az erdőben, fanyűvőt játszanak és mindenféle elmebecsapós képességfokozókat gyakorolnak. Majd ha ez nem lenne elég Nora hihetetlenül viselkedik, hazudozik és titkolózik mindenki előtt, mert úgy gondolja, hogy ezzel a nemes célt szolgálja, ugyanakkor a legfontosabb teendőket tekintve teljesen döntésképtelen, és csak egy helyben totyog, mint valami tojógalamb. Meg persze ott van Marcie, akinek a viselkedésén és az indokai úgy át lehet látni, mint a tisztára pucolt ablaküvegen, de persze mindenki bedől neki. Pfff...

Az egyetlen izgalmas szál a Nora nyomába eredő bukott angyal lett volna, ha kihasználja az írónő a helyzetet, de nem... A temetői jelenet tetszett, főleg a kutyás rész és a vége események. Volt egy eseményrész, ahol bizony elszorult a torkom és éreztem, hogy visszatér a sorozatba vetett hitem, de sajnos már nem sikerült maradéktalanul helyreállítani megroggyant bizalmam. Ez az a pont, amikor azt kell mondanom, hogy így jártam, mert ez a kötet nem az én történetem és sajnos nem méltó koronája a sorozatnak, amelyet egyébként eddig szerettem, de most összességében keserű szájízzel fejeztem be. Nem erre számítottam, és nem ezt vártam, de ezt kaptam és csak ennyi jutott. Igazán sajnálom...

Pontszám: 5 pont

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Kiadás éve: 2013.

Terjedelem: 404 oldal
Teljes ár: 2.999,- Ft
A mű eredeti címe: Finale
Előzmény: Csitt, csitt; Crescendo, Silence - Vihar előtt
Sorozat: Csitt, csitt
Forrás: kölcsönbe kaptam

Hosszúra nyúlt várakozás előzte meg a kötet megjelenését, egy sajnálatos egészségügyi probléma miatt elhúzódott a szerkesztés, ezért csúszott a nyomdába kerülés. Majdnem egy teljes évet. A válogatást elolvasva azt kell mondanom, hogy még így is megérte, mert ismét egy olyan szerzővel sikerült megismerkednem, akinek művei egyébként biztosan nem kerültek volna a kezembe.

Ismét csak elismerés illeti a kötetet összeállító műhelyt és a kiadót, mert ez a kiadvány hozza a sorozatra jellemző megszokott és kiemelkedő minőséget. Bár bosszús voltam a megjelenés csúszása miatt, de sajnáltam volna, ha ennek a minőség látta volna kárát. Akkor már inkább a várakozás.

A Klasszikus címkével ellátott sorozat kötetei közül nem mindegyiket olvastam, de M. R. James, illetve Sir Arthur Connan Doyle novelláinak válogatásai meghatározó és különleges élmény jelentettek a számomra, amelyek sorát most már a Gonosz mesék kötetben szereplő írások hatásai is gyarapítják.

Clark Asthon Smith kortársa és barátja, H. P. Lovecraft így nyilatkozik a történetekről: "Semmi kétség, Averoigne az a fajta hely, ahol nem tanácsos letérni az országútról!" Bölcs tanács, érdemes megfogadni és ezzel a tudással felvértezve belekezdeni a kiadványban található művek olvasásába.

Ami a kötet értékelését illeti, bizony nehéz helyzetben vagyok, hiszen a részletesszerkesztői előszó, - amelyből megismerhetjük a szerző életútját, az írások keletezésének körülményeit, a korra jellemző hangulatot - nehezen múlható felül, ahogy a minden novella előtt található rövid ismertető is annyi információt tartalmaz, amely alaposságával nem lehet vetekedni. Ha pedig mindez nem volna elég, akkor a kötet végén "Bolyongások egy képzeletbeli francia tartományban" címmel egy olyan részletes értékelést és elemzést olvashatunk, amelyért Molnár Andrást csak elismerés illeti, és amelyet részemről - lévén nem vagyok képzett műkritikus - képtelenség felülmúlni.

Milyen lehetőségek maradnak ezek után az egyszerű olvasó kezében? Leginkább csak annyi, hogy összefoglalja a kötettel kapcsolatos érzéseit és megpróbálja ezt átadni az érdeklődőknek. Ezt többé-kevésbé már meg is tettem, hiszen a kiadvány kiemelkedő minőségéről és szerkezeti felépítéséről részben már említést tettem... de ez csak egy szelete az összhatásnak.

Talán érdemes lenne azzal kezdenem, hogy ezek a válogatások nem arra valók, hogy egy ültő helyben végezzünk az olvasásukkal, hanem igenis érdemes lassan és beosztva megismerkedni velük, talán úgy nagyobb az élvezet is és nem lanyhul az érdeklődés.
A régies fogalmazás és a korra jellemző fogalmazási stílus, történetvezetés egyébként figyelmet követel magának. Ha mindehhez még hozzáadódik az írói stílus is, amely Smith esetében eléggé terjengős, szóvirágos, akkor még jobban érthető, amire utalok. Pedig ennek a kötetnek az írásai még a könnyebben olvasható kategóriába tartoznak, Smith gazdag szókincse és hangulatteremtése pedig csak fokozza az élvezetet. Aki egyébként bármelyik korábban emlegetett úriember, vagy éppen H. P. Lovecraft írásait kedveli, annak C. A. Smith stílusa és ötletekkel, misztikummal teli történetei sem lesznek ellenére.

A művek keletkezése körüli nehézségeire legjobban abból lehet következtetni, hogy bizony nem egy történetnek több befejezése vagy éppen egymástól eltérő, átírt verziója is létezik. Hatalmas piros pont a szerkesztőknek, amiért ilyen esetekben mind az eredeti mű, mind pedig az átirat fordítását elérhetővé tették. A függelék gyakorlatilag ilyen verziókkal és egyéb nyalánkságokkal, érdekességekkel van tele.

"De múlt és jövő egyszerre létezik azzal, amit jelennek hívunk, s csupán két szelete az idő nagy körének. Aszerint látjuk és nevezzük el őket, hogy a mi helyünk hol van a körben."

A történetek egy képzeletbeli francia tartományban, Averoigne-ban játszódnak, időben pedig a gótika korától a napóleoni háborúkig tartó időszakot ölelik fel, amely változatos események elmesélésére ad a szerzőnek lehetőséget. Az írások fő alapköve a papság és a folyamatosan jelen lévő, mindenhol lesben álló kísértés, valamint vele szemben tanúsított ellenállás.

Mindezek mellett jelen van még a szerelem és annak minden fokozata, a kezdeti lángolástól egészen az elhanyagolt házasságig, a mágia, a misztikum és sokféle ősi és egyéb fantasy lény: van itt szatír, vámpír, démon, lámia, kolosszus, vízköpő, farkasember vagy éppen varázsló és nekromanta. Engem személy szerint ez a sokféleség, a misztikum, illetve a régi mondák, mítoszok egyedi feldolgozása vagy azokra való utalás fogott meg az író műveiben. Persze a maguk módján élvezetesek és sok esetben tanulságosak vagy éppen szarkasztikusak voltak a novellák eseményei, amely szintén kedvemre való volt.

"(...) mert vékony szövésű az a fátyol, amely az embert az istentelen mélységektől elválasztja."

Sok esetben úgy éreztem, hogy bár az olvasott történet érdekes, de mai szemmel nézve nem éppen pörgős és félelmetes, vagyis eléggé lapos, de aztán átértékeltem a véleményem, mert beleestem a "mindent a modern elvárásoknak akarok megfeleltetni" szemléletmódba, így néztem ezeket az írásokat is. Egy egészen picit változtattam a nézőpontomon, engedtem, hogy átjárjon a kor hangulata és el kellett ismernem, hogy a keletkezésük időpontjában ezek nagyon is ütős novellák voltak, amelyek bizony komoly hatást váltottak ki az olvasókból. Hatásuk még ma is van, csak oda kell figyelni rájuk és elmerülni a világukban. Ezt mindenképpen figyelembe kell venni az olvasásnál, és aki modern, pörgős, véres történetekre számít, az inkább nem vegye a kezébe a kötetet.

Összességében tetszett, amit olvastam és biztosan vevő leszek a szerző további válogatásköteteire, történetciklusaira is, főleg, hogy azok közül az egyik, a Hyperborea, egy ősi, letűnt világban, a másik, a Zothique pedig a Föld alkonyán, a barbárságba visszasüllyedt emberek világában játszódik.

Mindenképpen emeli az élvezet mértékét a kiadvány szerkezeteés az összeállításába belefektetett hatalmas mennyiségű munka nélkül a hatás nem lenne akkora, mint ahogy most érzem. Ez így együtt tökéletes és egymást kiegészítve nyújt hatalmas és utánozhatatlan élményt.

Értékelés: 8/10
Kiadó: Delta Vision
Kiadás éve: 2013.
Terjedelem: 330 oldal
Teljes ár: 2.990,- Ft
Kiadói sorozat: Mesterművek Klasszikusok
Sorozatrész: 8.
Forrás: névnapi ajándék (@zsorzsi, 2013.)

A sorozat további részei:
MesterMűvek Klasszikusok:
1. Robert E. Howard: Kull király és az ősök
2. M. R. James: Szellemjárás Angliában
3. Jack London: Kóbor csillag
4. Robert E. Howard: Bran Mak Morn és a piktek
5. Sir Arthur Connan Doyle: Jobb nem firtatni

6. M. R. James: Sötét örökség

7. Robert E. Howard: Cormac Mac Art és a vikingek

MesterMművek Sci-fi:
1. Ursula K. Le Guin: A Rege
2. Piers Anthony: Khton

3. Alfred Bester: Tigris! Tigris!

MesterMűvek Fantasy:

1. Orson Scott Card: A kegyelem ára

2. Jo Walton: A király békéje

3. Jack Vance: Rhialto, a Csudálatos

4. Orson Scott Card: Bűvölet