Tény, hogy ritkán vagyok tagja a "Témázunk" bloggercsapatnak, de amikor mégis, akkor mindig passzol hozzám a téma. Ezek szerint könnyen kiismerhető vagyok, de ez nem baj. Legalább elmondom, kiírom magamból magvas gondolataimat és bevallom, amit eddig nem vallottam be. Vagy már mégis megtettem korábban?
A téma olyan, amihez bárki hozzá tudna szólni. Viszont az értelmezésén elgondolkoztam kicsit - vagy talán valamivel többet. Mármint a "kínos" részén. Azt mindenki érti, hogy a kínos, az kínos. De az már teljesen szubjektív, hogy ki és mit tart kínosnak. Mert olyan világban élünk, ahol gyakorlatilag mindent lehet és annak az ellenkezőjét is. Ahogy a reklámban is mondják: "már nincs tiltott szín". Ahogy elvileg nincs tiltott olvasnivaló sem - legalábbis nálunk és jelenleg -, csak éppen magyar nyelven nem elérhető, de ez egy másik kérdés. De ezek után van értelme pironkodni azon, hogy mi a kínos és mi a nem kínos? A lényeg az, hogy az ember olvasson, kikapcsolódjon, szórakozzon, izguljon vagy éppen szenvedjen, ha könyvet tart a kezében és ha ahhoz van kedve.
Hogy mindez nem csak légből kapott feltételezés, azt a saját bőrömön tapasztaltam meg. Nem titok, hogy kedvelem a fantasy és a sci-fi regényeket, nem vetem meg a romantikus sztorikat sem és elég gyakran van szükségem vérengzős vagy borzongatós történetekre is. Úgy vettem észre, hogy a krimi és a thriller teljesen elfogadott társadalmilag. A romantikus regények a dömping miatt nem hagyhatók figyelmen kívül és szintén elfogadottnak minősülnek. De amikor valakivel arról beszéltem, hogy sci-fit vagy fantasyt olvasok, akkor bizony jöttek a különböző arckifejezések: megdöbbent, sajnálkozó, csodálkozó és így tovább.
Mert a fantasyt a legtöbb ember - biztosan nem fantasy olvasó vagy egyáltalán olvasó - valamiért meseként, gyerekes történetként azonosítja. Nem kellene így lennie. Szerintem. Mert miért is lenne kínos egy több Oscar díjat is elnyert filmtrilógia alapjául szolgáló regényfolyam olvasása? Igen, a Gyűrűk Urára gondolok. Mondjuk azt sem láttam, hogy bárkit is kínosan érintett volna, hogy arra a filmre ült be a moziba. Sőt... Vagy nézzük ugyanezt a sci-fivel, amit meg a jövőről való álmodozásnak, elérhetetlen és elképzelhetetlen elkövetkezendő időszaknak gondolnak. Pedig azért ott is születtek remek - ha nem is Oscar díjas -, könyveken alapuló feldolgozások. Csak, hogy a filmpéldánál maradjunk. De tény, hogy a sci-fi és a fantasy az Oscaron is méltatlanul mellőzött zsáner.
![]()
De vissza a könyvekhez. Nagyon kellemetlenül - mondhatni kínosan - érintett, amikor beiratkoztam a helyi könyvtárba, majd a könyvtárosnő a munkahelyemet és a beosztásomat figyelembe véve a szépirodalmi - avagy magas irodalmi - polcok új kínálatát ajánlotta a figyelmembe. Azt a meglepett és lesajnáló arckifejezést, amikor közöltem vele, hogy engem ez nem érdekel, azt azóta se felejtettem el. Többször is felhívta a figyelmemet arra, hogy nekem illene szépirodalmat olvasnom, aminek én minden alkalommal ellenálltam. Na, ez kinek volt kínos? Eleinte azt hittem, hogy nekem - pironkodtam is szégyenemben -, de aztán rájöttem arra, hogy a könyvtárosnak, aki sokkal kevésbé nyitott, mint én és társadalmi elvárásokkal erősen befolyásolt. Ráadásul még bőszen terjeszti is a nézeteit.
És ha már a szépirodalom... Rákerestem erre a fogalomra. A szépirodalom "az irodalom azon ága, mely a kedély gyönyörködtetésére szolgál, megkülönböztetve a tudományos irodalomtól".No, itt vagyok én félredrótozva, mert annak ellenére, hogy szeretem az igényes szöveget, az én kedélyem gyönyörködtetését nem azok a tipikus szépirodalmi témák idézik elő, hanem az, ha az olvasott szöveg kikapcsol és lehetőséget ad arra, hogy magam mögött hagyjam a mindennapok taposómalmát. Ha ehhez fantasy vagy sci-fi kell, esetleg az, hogy nyomozók egy sorozatgyilkost üldözzenek, hogy vámpíroktól, sárkányoktól és egyéb lényektől hemzseg az olvasott könyv oldala, akkor azt fogok olvasni. Kínos? Nem, nem az. Már túlléptem ezen. Azt tartom cikinek - és ezt szóvá is szoktam tenni -, ha valaki úgy sajnálja le a kedvenc zsánereimet, hogy ő maga még egy sort sem olvasott belőle. Számtalan magas színvonalú sci-fi vagy fantasy művet fel tudnék sorolni, amelyek könnyedén vetekedhetnek felmagasztalt szépirodalmi alkotásokkal. Egyszer lehet, hogy el is készítem ezt listát.
Az előzőekből is kitűnik, hogy kerülöm a szépirodalmat, mert elég nekem a mindennapok nyűgje és nyomorúsága, nincs szükségem arra, hogy este, az ágyban fekve is erről olvassak. Kínos? Kit érdekel. Szórakozni akarok és olyan történetet fogok olvasni, ami ezt nyújtja a számomra. Ha úgy adódik, akkor "mamipornót". Bár konkrétan azt a bizonyos művet talán mégsem, de egy erotikus már könnyedén beleférhet a keretbe.
![]()
Nem, a középiskolai kötelezőknek nem sikerült megszerettetnie velem a szépirodalmat és a klasszikusokat. A legtöbbet a világtól elrugaszkodott történetnek gondoltam. Sokkal inkább, mint a később olvasott fantasy történeteket - "mesebeli" vámpírok és sárkányok ide vagy oda. Nem olvastam túl sokat az irodalmi Nobel-díjasok művei közül sem. Kimaradt Gabriel Garcia Márquez, John Steinbeck, Albert Camus és Hermann Hesse is. De biztosan nem fogom a kezembe venni Kertész Imre regényét sem. Ez utóbbit amiatt sem, mert elvből nem olvasok olyan könyvet, ami arról a bizonyos időszakról szól. De nem olvastam még Tolsztojt, Dosztojevszkijt és Jókait sem vettem a kezembe A kőszívű ember fiainak kötelező jellegű olvasása óta.
És a divatkönyvek... Dömping van, fantasy, sci-fi és romantikus regény dömping van. Vannak divatirányzatok: paranormális romantikus, disztópia, posztapokaliptikus, űropera, urban fantasy, erotikus, new adult, young adult és még hosszan sorolhatnám. Mindegyik zsánernek megvan a maga rajongótábora - kisebb vagy nagyobb. Sokat olvastam mindegyik kategória megjelenéseiből, bár igyekeztem egy bizonyos színvonalat azért tartani: a bugyuta szövegű és logikátlan cselekményű történetek könnyen a csípős nyelven áldozatául estek egy-egy vélemény megfogalmazásánál.
Azt is elárulom, hogy soha nem tudok mit kezdeni az online könyves áruházak ilyen vagy olyan éves sikerlistáival vagy az egyes alkalmakra összeállított szuper ajánlatokkal. A gyengébbik nemhez tartozom, de a nők számára összeállított kínálatban soha nem találtam semmit, amire azt mondtam volna, hogy ezt megvenném. Már meg sem nyitom ezeket a listákat. Bezzeg a férfiaknak kínált olvasnivalók között... Miért van ez? Sokat gondolkoztam már rajta. Szerintem ez is - mármint a listák összeállítása - a társadalmi beidegződésekben és a sztereotípiákban gyökerezik.
![]()
Változik az ember is. Olvastam a Harry Pottert és imádtam - szerintem ma is imádnám. Olvastam az Alkonyatot és annak idején tetszett - igaz, hogy ez még a nagy hájpolás előtt volt -, aztán amikor már úgy éreztem, hogy nagy valószínűséggel még egyszer nem fogom a kezembe venni, akkor eladtam/elajándékoztam a sorozat összes kötetét. Szerintem nem kínos az, hogy az említett sorozatokat - vagy még számtalan másikat - olvastam, mert akkor megfelelt az aktuális elvárásaimnak és a kitűzött célnak, miszerint szórakoztatott és kikapcsolt.
Van azonban egy olyan divattrend, amit nem vagyok hajlandó a magamévá tenni, ez az elvileg kölcsönös megegyezésen alapuló, gyakorlatilag a férfi kéretlen dominanciáját az előtérbe helyező szerelmi történetek tömege. Számomra itt arról van szó, hogy az ilyen regényekben leírtak az elveimmel nem egyeznek: nem ezt tartom egy egészséges kapcsolat alapjának és mozgatórúgójának. Valamint úgy gondolom, hogy az ilyen történetek az élettapasztalattal nem rendelkező, fiatal olvasókat vihetik tévútra, aminek következményeként később azt fogják gondolni, hogy az a normális, amiről abban a bizonyos könyvben olvastak. Még ezt sem tartom kínosnak, csak éppen az elveimmel ütközőnek.
És még egy apróság így a végére: nem értem a felnőtt színezők körüli mizériát. Biztos jó dolog, de bizony nekem az agyamra menne, ha napokon keresztül bíbelődnék egy aprólékos rajzzal, amikor annyi minden más teendőm van. Mondjuk olvasnom kellene a több száz olvasatlan könyvemet.
A jelszóm és a témában tett hitvallásom továbbra is az, hogy kikapcsoljon és szórakoztasson és ebbe bármi belefér - kinek-kinek a kedve és ízlése szerint. Olyan világban élünk, ahol mindent szabad és annak az ellenkezőjét is. A színes kínálatból mindenki válassza ki azt, amihez neki kedve van. A lényeg pedig továbbra is ugyanaz: olvassunk és még többet olvassunk.
Részemről ennyi lett volna - szokás szerint bőven kifejtve -, de vannak még, akik megteszik a maguk kínos vallomását:
![]()
Mert a fantasyt a legtöbb ember - biztosan nem fantasy olvasó vagy egyáltalán olvasó - valamiért meseként, gyerekes történetként azonosítja. Nem kellene így lennie. Szerintem. Mert miért is lenne kínos egy több Oscar díjat is elnyert filmtrilógia alapjául szolgáló regényfolyam olvasása? Igen, a Gyűrűk Urára gondolok. Mondjuk azt sem láttam, hogy bárkit is kínosan érintett volna, hogy arra a filmre ült be a moziba. Sőt... Vagy nézzük ugyanezt a sci-fivel, amit meg a jövőről való álmodozásnak, elérhetetlen és elképzelhetetlen elkövetkezendő időszaknak gondolnak. Pedig azért ott is születtek remek - ha nem is Oscar díjas -, könyveken alapuló feldolgozások. Csak, hogy a filmpéldánál maradjunk. De tény, hogy a sci-fi és a fantasy az Oscaron is méltatlanul mellőzött zsáner.
És ha már a szépirodalom... Rákerestem erre a fogalomra. A szépirodalom "az irodalom azon ága, mely a kedély gyönyörködtetésére szolgál, megkülönböztetve a tudományos irodalomtól".No, itt vagyok én félredrótozva, mert annak ellenére, hogy szeretem az igényes szöveget, az én kedélyem gyönyörködtetését nem azok a tipikus szépirodalmi témák idézik elő, hanem az, ha az olvasott szöveg kikapcsol és lehetőséget ad arra, hogy magam mögött hagyjam a mindennapok taposómalmát. Ha ehhez fantasy vagy sci-fi kell, esetleg az, hogy nyomozók egy sorozatgyilkost üldözzenek, hogy vámpíroktól, sárkányoktól és egyéb lényektől hemzseg az olvasott könyv oldala, akkor azt fogok olvasni. Kínos? Nem, nem az. Már túlléptem ezen. Azt tartom cikinek - és ezt szóvá is szoktam tenni -, ha valaki úgy sajnálja le a kedvenc zsánereimet, hogy ő maga még egy sort sem olvasott belőle. Számtalan magas színvonalú sci-fi vagy fantasy művet fel tudnék sorolni, amelyek könnyedén vetekedhetnek felmagasztalt szépirodalmi alkotásokkal. Egyszer lehet, hogy el is készítem ezt listát.
Az előzőekből is kitűnik, hogy kerülöm a szépirodalmat, mert elég nekem a mindennapok nyűgje és nyomorúsága, nincs szükségem arra, hogy este, az ágyban fekve is erről olvassak. Kínos? Kit érdekel. Szórakozni akarok és olyan történetet fogok olvasni, ami ezt nyújtja a számomra. Ha úgy adódik, akkor "mamipornót". Bár konkrétan azt a bizonyos művet talán mégsem, de egy erotikus már könnyedén beleférhet a keretbe.
Nem, a középiskolai kötelezőknek nem sikerült megszerettetnie velem a szépirodalmat és a klasszikusokat. A legtöbbet a világtól elrugaszkodott történetnek gondoltam. Sokkal inkább, mint a később olvasott fantasy történeteket - "mesebeli" vámpírok és sárkányok ide vagy oda. Nem olvastam túl sokat az irodalmi Nobel-díjasok művei közül sem. Kimaradt Gabriel Garcia Márquez, John Steinbeck, Albert Camus és Hermann Hesse is. De biztosan nem fogom a kezembe venni Kertész Imre regényét sem. Ez utóbbit amiatt sem, mert elvből nem olvasok olyan könyvet, ami arról a bizonyos időszakról szól. De nem olvastam még Tolsztojt, Dosztojevszkijt és Jókait sem vettem a kezembe A kőszívű ember fiainak kötelező jellegű olvasása óta.És a divatkönyvek... Dömping van, fantasy, sci-fi és romantikus regény dömping van. Vannak divatirányzatok: paranormális romantikus, disztópia, posztapokaliptikus, űropera, urban fantasy, erotikus, new adult, young adult és még hosszan sorolhatnám. Mindegyik zsánernek megvan a maga rajongótábora - kisebb vagy nagyobb. Sokat olvastam mindegyik kategória megjelenéseiből, bár igyekeztem egy bizonyos színvonalat azért tartani: a bugyuta szövegű és logikátlan cselekményű történetek könnyen a csípős nyelven áldozatául estek egy-egy vélemény megfogalmazásánál.
Azt is elárulom, hogy soha nem tudok mit kezdeni az online könyves áruházak ilyen vagy olyan éves sikerlistáival vagy az egyes alkalmakra összeállított szuper ajánlatokkal. A gyengébbik nemhez tartozom, de a nők számára összeállított kínálatban soha nem találtam semmit, amire azt mondtam volna, hogy ezt megvenném. Már meg sem nyitom ezeket a listákat. Bezzeg a férfiaknak kínált olvasnivalók között... Miért van ez? Sokat gondolkoztam már rajta. Szerintem ez is - mármint a listák összeállítása - a társadalmi beidegződésekben és a sztereotípiákban gyökerezik.
Van azonban egy olyan divattrend, amit nem vagyok hajlandó a magamévá tenni, ez az elvileg kölcsönös megegyezésen alapuló, gyakorlatilag a férfi kéretlen dominanciáját az előtérbe helyező szerelmi történetek tömege. Számomra itt arról van szó, hogy az ilyen regényekben leírtak az elveimmel nem egyeznek: nem ezt tartom egy egészséges kapcsolat alapjának és mozgatórúgójának. Valamint úgy gondolom, hogy az ilyen történetek az élettapasztalattal nem rendelkező, fiatal olvasókat vihetik tévútra, aminek következményeként később azt fogják gondolni, hogy az a normális, amiről abban a bizonyos könyvben olvastak. Még ezt sem tartom kínosnak, csak éppen az elveimmel ütközőnek.
És még egy apróság így a végére: nem értem a felnőtt színezők körüli mizériát. Biztos jó dolog, de bizony nekem az agyamra menne, ha napokon keresztül bíbelődnék egy aprólékos rajzzal, amikor annyi minden más teendőm van. Mondjuk olvasnom kellene a több száz olvasatlan könyvemet.
A jelszóm és a témában tett hitvallásom továbbra is az, hogy kikapcsoljon és szórakoztasson és ebbe bármi belefér - kinek-kinek a kedve és ízlése szerint. Olyan világban élünk, ahol mindent szabad és annak az ellenkezőjét is. A színes kínálatból mindenki válassza ki azt, amihez neki kedve van. A lényeg pedig továbbra is ugyanaz: olvassunk és még többet olvassunk.
Részemről ennyi lett volna - szokás szerint bőven kifejtve -, de vannak még, akik megteszik a maguk kínos vallomását:
